Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Rövidebbre tervezték, de végül háromórásra sikeredett az a világhálós tanácskozás, amelyet a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöksége kezdeményezett, s amelyre elsősorban a szórványban működő, magyar nyelven oktató tanintézetek vezetőit, képviselőit hívták meg, de részt vehetett bárki, akit esetleg érdekel az erdélyi, a bukaresti magyar nyelvű tanítás jelenlegi helyzete. A tanácskozásból levonható kép, akárhogy is vesszük, bizony elkeserítő.
Ám a felszólalók, az iskolák helytállását bemutatók szavai meggyőzhettek bárkit arról, hogy semmi nem törheti meg azt a vasakaratot, amellyel főleg a veszélyben lévő intézmények munkatársai, pedagógusai mindent elkövetnek, hogy megelőzzék, megakadályozzák a magyar tannyelvű oktatását teljes elszürkülését, kiszolgáltatottságát. Volt alkalmam közvetlen közelről is érzékelni évekkel ezelőtt, mit jelenthet jelen körülmények közepette kisebbségi pedagógusként éjt nappallá téve gyalogolni, házról házra, ajtóról ajtóra járni, magyar nevű családokat felkeresni annak érdekében, hogy meggyőzzék főleg a szülőket az anyanyelvű oktatás előnyeiről. És milyen megelégedéssel számoltak be, ha netalán a vegyes házasságokból származó gyerekek szüleit meggyőzhették arról, adják magyar óvodába, előkészítő osztályba gyerekeiket!
Ezt történetesen Arad megyében tapasztaltuk, ahol sajnos azóta is csökkent a magyarul tanulók száma. Ezen a beszélgetésen kiderült például az is, hogy a fővárosban hajdanán igen népszerű magyar iskola iránti érdeklődés megcsappant, s talán a minisztérium legutóbbi döntései teszik csupán lehetővé, hogy IX. osztályt indíthassanak. És amit figyelmeztetésként is elfogadhatunk, hogy Válaszúton is immár elkél a segítség, ott, ahol a Kallós Zoltán Alapítvány jótékonykodó tevékenysége nyomán messziről érkezett tanulók is otthonra leltek. Itt is csökkenés tapasztalható.
Persze, sok szó esett a teendőkről, a feladatokról, és intésként fogalmazódott meg, csakis a magyar politikai elit, a pedagógusszövetség, a szülők és tanulók, no meg a civilszervezetek együttes, kitartó összefogása biztosíthatja, hogy a magyar tannyelvű oktatás a szórványban is versenyképes maradjon, átmentse magát a jövőbe.
Anno szüleim román nyelvü osztályba irattak. Ebböl ki folyólag az egyetemet is román nyelven végeztem,de egy életre fogyatékos maradtam, mert nem tudtam be pótolni azt amit anyanyelvemen meg kellet volna akkor tanúlnom.