Elkésett biztatás

Én, amikor megszülettem, egészen kicsike voltam, ekkora, ni! De mégis két centivel nagyobb, mint a szomszédék Gabikája, aki azóta sem ért utol. Anyukám tejjel táplált, hogy megmaradjak, és megmaradtam, nagymamám túróslaskával, hogy nagyra nőjek és nagyra nőttem, valamint sárgarépával, hogy szépen tudjak fütyülni, de mai napig sem tudok, sokáig gyötrődtem emiatt, de ma fütyülök rá. Az oviban a kövér, zsimbes Vilma néni minden áron vízfestékes géniuszt akart faragni belőlem, tehát mindig a kockákat kaparintottam meg, várépítés nemes céljából. A tornatanár bácsi szinte erőszakkal küldött focizni, így én a focipálya mögött atletizálhattam, de végül nem akartam a magasugrás világrekordját elvenni a szovjetektől, akkoriban veszélyes lett volna. Édesapám kéthavi fizetését áldozta fel egy tangóharmonikára, aztán, amire a La paloma-t is el tudtam játszani, már imádtam a gitárt. Az iskolában az oszi addig küldött matekversenyekre, hogy irodalomfüggő lettem, irodalom órán pedig elegendő Létay Lajos verset olvasattak velünk, hogy felfedezzem Áprilyt, és három adag sótlan Mihai Beniuc után már tudtam, létezik egy Lucian Blaga.

Eljutottam az egyetemre is, ahol, mert két lány túl hevesen környékezett, inkább a harmadiknak udvaroltam, aki rám se hederített. (Dehogyis nem, csak én erre később jöttem rá, túl későn, most már nyakunkon az aranylakodalom, ez van.) A professzor elvtársak feszt nyomták a marxizmust a fejünkbe, miből én rájöttem, Jézus Hegyi Beszéde többet ér a bozontos szakállú forradalom-kotyvasztók összes művénél, jegyzetekkel és kommentárokkal együtt. Később a demokrácia-szakértők okoskodásai rávezettek, inkább van bölcsesség a pityókát elültető parasztember kezében, mint húsz hordószónok fejében és szájában. Tanárként untig hallottam a metodistáktól a fegyelem fontosságát, szóval világossá vált, lazán kell tartani a gyerkőcök gyeplőjét, ha valamit el akarok érni.

Mindenek végköveztetése: tanuljatok, tanuljatok, az sem baj, ha fordítva sül el, mert azért van saját eszetek, hogy ne vegyetek be minden sületlenséget.

És persze kellemes, tartalmas Új Iskolai Évet kívánok!

Zubreczky Antal