Ellenség vagy ellenfél?

Midőn Orbán Viktor megtartotta emlékezetes hétperces beszédét a Sargentini-jelentésről szóló, vitának nevezett, valójában a koncepciós perekre emlékeztető, a parlamenti szabályokat lábbal tipró kutyakomédia keretében, leszögezte: az a baj az ellenzékkel, hogy jobban gyűlölik őt, mint amennyire szeretik a hazájukat.

Ez a kijelentés megállja a helyét, azzal a megjegyzéssel, hogy az ellenzék esetében semmi nem utal arra, hogy bármilyen mértékben szeretnék hazájukat, hogy a haza és a nemzet fogalma bármi pozitívot jelentene számukra.

A minap az Európai Parlamentben azon lobbiztak, hogy ne válasszák meg a Fidesz jelöltjeit különböző tisztségekre, aminek kapcsán Pilhál Tamás, a Pesti Srácok publicistája rámutatott, „nincsenek szavak arra a hitványság-sorozatra, amit a Gyurcsány-szekta, a botmixeres párt és az MSZP napok óta művel…

Ellenségként tekintenek a magyarságra, hazánkra, gyarmatosítóink meghosszabbított csápjai ők – nem tehetünk mást, viszonoznunk kell az «érzelmeiket»… Lehet bámészkodva várni a következő orvtámadásukat a magyar nemzet ellen, és majd újra megdöbbenni rajta. Javaslom, ne tegyük. Semmi meghökkentő nem lesz benne. Kezeljük őket úgy, ahogyan ők minket: ellenségként. S ennek megfelelően viszonyuljunk hozzájuk. Bármilyen eszköz megengedett a védekezéshez.”

Kerpel Fronius Gábor, a Momentum főpolgármester-jelöltje, aki szerint a nemzetben gondolkodó magyarok „agyhalottak” és „provinciális hőbörgők”, műfelháborodásban tört ki, s arra szólított fel, hogy „jegyezzük meg jól Pilhál Tamás nevét. Ő mondta ki azt, amit a kormánypárti politika a hazaárulózással régóta sugall: hogy az ellenzék nem ellenzék, hanem ellenség; hogy vele szemben minden eszköz megengedett. ”

Nos, ha végigtekintünk az elmúlt év eseményein, a parlamenti randalírozáson, a köztévé épületében előadott ellenzéki burleszken, a szánkórongáláson, fenyőfa-gyújtogatáson s a nemzetközi fronton tanúsított hazaáruló magatartáson, akkor világosan láthatjuk, hogy valójában az ellenzék az, mely ellenségnek tekinti a kormányt, s vele szemben bármilyen eszközt – törvényteleneket is, mint például a rendőrök megdobálását – nemcsak megengedhetőnek tart, de be is vet. Tolvaj kiált tolvajt. Nem először, s ahogy ezeket az embereket ismerjük, nem is utoljára.