Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Mint egy megkergült átváltozóművész vagy a román hadsereg a fronton, úgy cseréli a világ arcait, bálványait, de ellenségeit is. A Rubens-festmények csábos hölgyei ma esetleg egy fogyókúra-reklám „ilyen volt!”-részében szolgálnának elrettentő modellként. De fókuszáljunk arra, amit mindennél jobban élvezünk, vagyis az ellenségre. Ha nem puskacsövön át, legalább gondolatban. És gondolkozzunk el, milyen hamar lesz imádatunk tárgyából undok krampusz.
Nemrég a filmekben a szívdöglesztő hím elengedhetetlen kelléke volt a szájából hanyagul lecsüngő bagó. Sárdi János Petress Zsuzsát szédítette: „kis cigaretta, valódi finom”, és nem azt tette hozzá, hogy károsítja az egészséget, hanem: „enyhe, kis illatos rózsaszirom”. Na, próbálná ma! Karády Katalin bús bársonyos hangon búgta borongós bánatát a hamvadó cigarettavégről… Nem vagyok dohányos, örvendek a tiszta levegőnek, de túlzásnak tartom füstölő kortársaim gettósítását, miközben iszunk kegyetlenül, filmekben és nem filmekben, és a sok baleset, gyilkosság meg vénasszony-erőszakolás sem a cigiből jön.
Legújabb ellenség a szexuális zaklató. Harminc évvel ezelőtt egy spanyol nyelvkönyvet bújtam, és az első leckék között volt egy szöveg, miszerint a spanyol kultúra része a szokás, miszerint kisvároskák utcáin a férfiak szép nők után füttyentenek, és tehetségük szerint szellemes rigmusokban dicsérik azok ingó-ringó idomait. Szóval ott és akkor kultúrtett volt az, amiért ma perelés, kidobás, kommentekben élve nyúzás-felkoncolás jár! Szegény Juhász Gyula, ma lecsuknák, miért nem hagyja békén Annáját. Vagy mégsem? Mert régebbecske, normálisabb körökben egy elcsattanó pofon véget vetett a zaklatásnak, ha pedig a pofon elmaradt, a kázust szerelemnek hívták.
Ám a legalkalmasabb ellenség ma az orosz. Rosszabb, mint a középkorban a zsidó vagy a leprás. Hol vannak már a szép idők, amikor a munkásküldöttség ámuldozott, milyen nagy kereke van a szovjet mozdonynak, és ráadásul egészen kerek! Oroszokkal kereskedni, egyáltalán szóba állni elégséges bűn, hogy az embert minimum kongresszusi vizsgálóbizottság elé hurcolják az Óperencián túl, iminnen pedig, aki merészeli, készüljön fel, mert holnap megpuccsolják a demokrácia nevében.
Hová dugjam Dosztojevszkijemet, mielőtt el nem égetik?