A jo Isten nyugtassa bekeben a tanar nenit , emleke legyen aldott .Vigasztalast a csaladnak !
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Úgy törtek rám az érzések, amikor megkaptam dr. Nagy Lajos ímélen küldött levelét, mintha népmese bűvölne. Tragikus végű népmese. Egyszer volt, hol nem volt – hangzanak a múlt idejű igék, s aztán hirtelen vált a mesemondó, mindent áttesz jelen időbe, már mintha nem is a múltról beszélnénk, hanem a jelenről.
A levélben az állt, hogy neje, született Márkos Lenke immár csak volt. Nekem úgy tűnt, hogy mesét hallok, mert a szitás-keresztúri parasztlányból Réty és a környék Nagyasszonyává nőtt derűs, mosolygós asszony nem tűnhet el csak így, egyszerűen. Pedig ez történt.
Úgy két hónappal ezelőtt kerestem meg, mert mondanivalója volt Keresztúrral, a diákéveivel kapcsolatban. Szinte tehetetlenül feküdt, de a szavai égettek. Még sok mindent szeretett volna, még sokan akartak vele szót váltani, de mindennél erősebb volt a kór. Azt mondta el akkor nekem és férjének, hogy vigyázzunk a jövőre, vigyázzunk magyarságunkra, anyanyelvünkre, s ha a fiatalokhoz még szólhatna, azt mondaná, olvassanak sokat, régi irodalmat is, beszéljék minden körülmények között nyelvünket, tanuljanak verseket, mert ez csiszolja igaz gyöngyökké a gondolatokat. Én földijeként, iskolatársként, barátként beszéltem hozzá, talán azért is bátrabban, mert valamikor réges-régen jártam a Gagy pataka melletti házukban, a Budai Nagy Antal utcában, amelyet valamikor még Mátyás király utcának is neveztek, mert húgával, Zsuzsával ugyanabba a középiskolai osztályba jártunk, s akkor még nem tudtuk, hogy az egyetemen is ugyannak a tanteremnek padlóját koptattuk. És én azt is elmeséltem, milyen büszkeséggel és némi irigységgel néztük az iskola legjelesebbjeinek fényképét a főfalon, köztük a Lenkéét is.
És akkor végül úgy sikeredett, hogy itt, Sepsiszentgyörgyön utunk kereszteződött, én tiszteltem benne a szorgalmas tanárnőt és igazgatót, aki ötven évig volt Réty lakója, s itt emelkedett fel Nagyasszonnyá, a szegények és betegek gyámolítójává, aki sokat tett azért, hogy a náluk megforduló kiváló vendégek otthon érezzék magukat, de kapjon egy darab kenyeret a nélkülöző is. Úgy gondolom, a rétyiek mély főhajtással fogadták a hírt, hogy Lenke Nagyasszonyt a falu sírkertjében helyezik örök nyugalomra.
A jo Isten nyugtassa bekeben a tanar nenit , emleke legyen aldott .Vigasztalast a csaladnak !
Mi is mindennel egyetertve es kiemelve az O kedves testveri szeretetet es kepesseget , szeretettel emlekezunk ra, bizva az eljovando talalkozasba. Szamoskozi zsoka es Laszlo