Előre megfontolt szándékkal

Nem mindegy, hogy miként lopsz (a „Ne lopj!” bibliai parancstól most tekintsünk el, mert az már nemigen érdekel senkit). Ha ugyanis „csak” simán lopsz, mert valaki a padon felejtette hátizsákját, vagy nyitva hagyta ajtaját, az egy dolog. Azt sem díjazzák, de viszonylag enyhe büntetés jár érte. Ha viszont többen összeállunk, és éj leple alatt betörünk egy házba, akkor is sokkal súlyosabb büntetést kapunk, hogyha ugyanazt az értéket tulajdonítjuk el, mint aki nap közben besétált a nyitva hagyott ajtón. A két eset között azért tesznek különbséget, mert a második esetben nem az alkalom szülte a tolvajt, hanem szövetkeztünk, és megterveztük, jogi szakszóval előre megfontolt szándékkal követtük el tettünket.

Ennek az elvnek a mentén kellene eljárni a FCSB (lánynevén Bukaresti Steaua) futballcsapat szurkolóinak vasárnapi „produkciója” ellen is. Az, hogy valamely bírói ítéleten vagy játékhelyzeten „felidegesedve” rágyújtanak a „ki a magyarokkal az országból!” rigmusra, azt lassan megszokjuk. Ennyit tudnak. De hogyan történhetett meg, hogy kiírták „A ti otthonotok nem Romániában van. Menjetek innen!”? Felkapták a vizet, hogy magyarul mondták be a hazai csapatot, s történetesen volt náluk vagy harminc méter vászon, olló, néhány doboz festékspray, s sebtében felírták, hogy szerintük kinek és hol van az otthon? Aligha. Szépen megfogalmazták előre, jobb ügyhöz való gondossággal felírták szép egyenletes betűkkel három sorban, hogy mi a „teendő”. Elosztották egymás között, hogy jól látszódjék, nehogy félre lehessen érteni, és úgy mutatták fel.

Bár elítélendő a szurkolók ténykedése, látni kell: ez nem az oka, hanem következménye a történéseknek, annak hogy nincs vagy alig van következménye a hasonló tetteknek. Éppen ideje volna, hogy a hatóságok a sarkukra álljanak, és gátat próbáljanak vetni az elharapódzó magyarellenességnek, amíg még nem késő. Hacsak nem akarnak ők az idegengyűlölet szítói lenni, előre megfontolt szándékkal.