Élősködők és egyszerűen élők

A brassói könyvtár melléképületében, a dokumentum-részlegen a folyosón egy ablakban két régi helyi újság van kiterítve. 1919. március 9., 10., tehát az impériumváltozás után jelentek meg. A román lakosság örvendezett, érthető. Azt gondolná az ember, hogy az újságok ezt a feltartóztathatatlan ujjongást örökítik meg minden betűben. Valóban, a vezércikkek erről szólnak, de mindjárt a vezércikkek mellett egy beszámoló két párt közötti torzsalkodásról.

Megtudjuk, másik újságból, a liberálisok hangoskodók (ma is ugyebár). Kissé lennebb egy pópa, valószínűleg már a megjelenő „szektaveszély” miatt siránkozik, arrébb pedig hosszas figyelmeztetés: valakik (vagyis egyes brassóiak) be akarnak csapni másokat (azok is brassóiak, természetesen). Sokkal vidámabb azonban a fennmaradó két oldal: szép, keretes, vastag betűs, fényképes hirdetések – úri szabó, szűcs, pirospaprika bármilyen mennyiségben, kitűnő ház eladó, tessék sietni! És – nem meglepetés – bodega, kocsma, vendéglő, majd kocsma, vendéglő, bodega, flekkennel!

Az iskolai történelemkönyvek alapján a diákok (ha nincs elég eszük a gondolkodásra) azt képzelik, az emberek egy szívvel-lélekkel vettek részt a nagy eseményekben. Kiadta Mihai Viteazul a parancsot: gyertek egyesíteni a román országokat! – és erre az oltyán és a szucsávai földműves örömkönnyek között elbúcsúzott az asszonytól és porontyaitól, megyek a vajda után, mert hív a Haza! Miközben az oltyánnak és a szucsávainak halvány gőze sem volt egymásról, és a hadsereg zsoldosokból állt, akik úgy gyilkolnak, ahogy fizetik őket. Ha itt, Brassóban maradt volna a Monarchia vagy éppenséggel újra a nyakunkra ült volna a török, a paprikagyáros, a szűcs és mindenek felett a kocsmáros ugyanúgy a nyereségen jártatta volna az agyát. Balzac-tól, Jókaitól, Hasektől tudjuk, hány gazember vált dúsgazdaggá forradalmak, szabadságharcok alatt.

Legszimpatikusabb azonban Hegyi úr volt, aki magyar időkben Kolozsváron csendőrködött keményen, aztán meakulpázva jól ütlegelő román milicista lett belőle, mert rájött, hogy ő tulajdonképpen Munteanu, és a gonosz magyarok változtatták meg a nevét. Majd, amikor már nem volt kit verni, addig kutatott, amíg felfedezett valami állítólagos Bergman nagybácsit. Ma is él Izraelben, ha meg nem halt.