Előttünk és alattunk az élet

Már azt sem tudom, melyik szemem sír, melyik nevet. Édesanyám gyújts világot, nem tudom, én, jaj, mit látok, ha egyáltalán igaz, amit látok ebben a száz éve mesterségesen vakított román világban. Még ki se takarodtak a kommunizmus világának vezérei, közénk vetik a kártérítés bombáját. Ez ketyegi a kártérítés dallamát, s ez hinti a műanyagból őrölt virágport a rablóvezérek nyomán meghalt gyermekek sírjára. Az úgy hangzik, hogy a kommunista román rendszer idején a szülőknek megítélt kártérítés 50 százalékát kapják most a károsodás idején vagy után született gyermekeik. És látom, amint fölugrik most a 70 éves gyerek, tapsikol, és várja a kártérítést, ha már megúszta az apjával s a vagyonkával együtt való pusztulást 2020 júliusáig.

Az ember- meg ország- és nemzetveszejtésben kiemelkedő eredményekkel végig dicsekvő román hatalom most, ma komponál kabarét, vígjátékot még a holtak emlékéből is. Most kártalanítják a kommunizmust ezerszer is megátkozó emberek százezreit. És nem számít ám a nemzetiség, a faj, a vallás, a volt rabok, ma holtak egykori szeme színe, semmi sem számít ám itt. Megy a nagy henger, elsimítja a kárt, el a temetőinket, beveti zabbal, éljen haszonnal.

A sebnek, láznak van fokmérője. Ennek a mai békebeli lélekháborgásnak nincsen. A kommunizmusnak volt bunkója, akasztáshoz kötele, suttyomban volt humora is a terítékhez.

Dől a pénz a román típusú kommunizmus túlélőinek udvarára. De hát kik élték túl az emberiség legveszedelmesebb vírusát? Az elvtársak. Kik élték túl 1989-et békében és bőségben? Az elvtársak, akik ma is köztünk élnek, a nyugalom békés román táborában.

Húzd rá, cigány, megittad még a hegedű, a cimbalom árát is! Szeretettel és tisztelettel üdvözlöm azokat, akik megszülettek a börtönökre épített kommunista Romániában. Nagyapjuk, dédapjuk nem is sejtette, miféle nagy ajándékozások torát éli meg az utód, akinek volt mersze megszületni a kommunizmus kegyetlen kegyeiben. Előttünk és alattunk az élet.