Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ezek egyike a Székelyföld erőforrásaira vonatkozik, amelyek minősége és mennyisége a gazdasági sikerhez szerinte nem elegendő. Ez a román hatalom által is autonómiaügyben előszeretettel hangoztatott érv viszont nem felel meg az igazságnak. Állításunkat a felénk való részrehajlással egyáltalán nem vádolható Román Statisztikai Hivatal elérhető adataival is alátámaszthatjuk. Ezt tanulmányozva ugyanis megállapítható, hogy az egy főre eső GDP, vagyis bruttó hazai termék tekintetében Háromszék 13 megyét utasít maga mögé, és egy szinten található például Iaşi, Galaţi vagy Brăila megyével (2016). Az itt befizetett adóból 60,5%-ot kapunk vissza, míg Botoşani 88,5, Vaslui 89, 3, Tulcea pedig 81,5%-ot (2011). Ami pedig a költségvetési hiányt illeti, az Arad (10%) és Ilfov (24%) után Háromszéken a legalacsonyabb, csupán 26% (2013), de a másik két székelyföldi megye azonos mutatói is kedvezőek.
A minket Bukarestből folyamatosan érő hátrányos megkülönböztetés, kerékkötés és akadályoztatás ellenére sem tartozunk tehát az eltartott megyék közé. És érdemes végiggondolni, hol állnánk, ha a saját belátásunk szerint gazdálkodhatnánk altalajkincseinkkel, aknázhatnánk ki természeti adottságainkat, miközben szellemi képességeinket sem kellene a minket naponta érő nemtelen támadások elhárítására pocsékolni.
A jelenlegi országhatárok között és az ebből fakadó helyzetben tehát erdélyi magyarként való megmaradásunk, valamint fejlődésünk egyetlen biztosítéka a tömb területi és a szórvány kulturális autonómiája. Ez tényként kezelendő, és csak a megvalósítása mikéntjéről ildomos vitatkozni.