Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Azért érdemes így feltennünk a kérdést, mert egyre inkább nehezednek ránk idegen nyavalyák, s ott kezdenek ki, ahol gyengének éreznek, kiszolgáltatottnak. Annak idején kozmopolitizmusnak tartották az idegen divatok hű majmolását, a más nyelvekből átvett nyelvi nyegleségeket.
Mi ennek a levét elsősorban anyanyelvünk tekintélyének süppedő mértékében érezhetjük, s bosszant, hogy mindinkább teret hódít az angolkodás, melynek eredményeként immár nem csupán a világháló kapcsán válunk egyre szegényebbekké, hanem az anglicizmus elmélyülése kétségtelenül elvezet az anyanyelvi szürkeséghez, nyelvünk kiszolgáltatottjává válik egy olyan kifejezésrendszernek, amelynek szelleme, túlzott gyakorlatiassága megfoszt bennünket a mi nyelvünk rejtett kincseitől, a többértelműségtől, a mások által irigyelt kifejezőerőtől.
George Bernard Shaw ezt írta le (és higgyünk neki): „Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.” Ugyebár, a nyelvi gyarapodásnak az egyik járható útja, ezt már évszázadokkal ezelőtt tudták a nyelvvédők, különösen a nyelvújítók, ha a nyelvi hiányokat máshonnan érkező kifejezésekkel is pótoljuk, olyanokkal, amelyek tökéletesen be tudnak illeszkedni a magyar nyelv rendszerébe, hangulatába, stílusába. Az új szavak, kifejezések teremtése ugyancsak a nyelvészek mindenkori törekvése volt, az újdonságok megkövetelték új kifejezések kitalálását is. És akkor itt állunk a megszámlálhatatlanul sok, minden változtatás nélkül, nyaklótlanul használt idegen szócsodák halmazával.
Egyik írásban például az égvilágon minden onlájn, a kérdőívezés, a megkeresés, a beszélgetés, az összejövetel és sok egyéb, tehát amolyan legitimációs (törvényszerű) válság útjára léptünk, amely lehetővé teszi a home office-t, de még a home schoolingot is, s az explicit módon megfogalmazott kommentek a neten a profitábilis (egy interjúban legalább hússzor hangzott el) aktivitást prezentálják. Nesze neked, világháló! És nesze neked, magyar nyelv! Nesze neked, szép anyanyelvünk!