Ma reggel újraolvastam – jaj, hányadszor! – Rejtő Jenő klasszikusát, a Néma revolverek városát. Van abban egy bődületes humorú fejezet, amelyben 13. Pác Pencroft Tivald, a peches kasszafúró egy plasztikai műtét után lábadozik, beszélnie tilos a kötszer alatt. És akkor az agyontörődő rémápolónő, Elvira kezébe kerül. Elvira mindent tud, a páciens minden érzését, vágyát ismeri, szükségét kielégíti. Azaz csak úgy képzeli, mert a valóságban szekáns, kibírhatatlan, testet-lelket összetörő idióta.
Karácsonykor jött a hír, hogy egy úgynevezett Femen-aktivista félmeztelenül megrohanta a vatikáni betlehemes jászlat, azt ordítva, hogy Isten nő, ő csak tudja, ugyebár.(Most pedig Berlusconi előtt viháncolt egy hasonszőrű.) Egy rendőr időben leteperte. Hogy annak a némbernek századannyi agysejtje nincs, mint hormonsejtje, nem kétlem. De eszembe jut, hogy Nyugaton magukat kereszténynek tartó egyházi képviselők a legkomolyabban javasolták Istennek semleges nemű névmással jelölését. Valamint hogy néhány évvel ezelőtt a blaszfémikus Pussy Riot ringyóiból a liberális média mártírokat gyártott – a feminizmus és az oroszellenes őrület nevében.
Az agyament, avant la lettre feminista Elvira ápolónő Rejtő Jenő zseniális humorától meglágyítva–fűszerezve vicces-elbűvölő antitündérré válik az olvasó örömére, ám a félmeztelen, negyedagyú istengyűlölő Femen-libsikkel úgy tűnik, egyre gyakrabban fogunk találkozni. Akik szerint férjhez menni megalázó, szülni ezerszer még inkább, elvárni egy nőtől, hogy nőként viselkedjen, és esetleg úgy is nézzen ki, bíróságra való szexizmus.
Egy ideig nevetünk, felebarátaim, de lassan komollyá válik a játék, emberarcunk megőrzése a tét. A feminista túlkapások csak ártanak a nőknek. Nem lenne röhejes egy férfiista férfi? A barokk korban a semmittevésben meglütyült arisztokraták parfümökkel locsolták a kerti rózsákat, annyi eredménnyel, hogy a macskák is nyivákolva elmenekültek. Divaton és hóbortokon túl marad a NŐ, a szerelmes lány, a feleség, az anya, akinek kezét minden férfiak nevében megcsókolom, most és mindörökké.
1. Azon gondolkodni, hogy Isten milyen nemü: baromság. Az, hogy miért lett „Úr” mifelénk, pusztán a férfidominanciának köszönhető, továbbá annak, hogy a parasztok jobban tudtak ezáltal azonusolni „istenfélelem” alatt az ÚRRAL, mert a valóságban is látott Hübér úr és szolga viszonyba helyezik a köztük és a keresztyén isten közti viszonyt. Így értették meg, hogy akárcsak a hübéres úrat, az égi urat és félni kell. Mert az úr büntet! (micsoda baromság)
2. A Pussy Riot ringyóiról csak annyit, hogy amíg Milos Zeman féle (kommunistából lett szociáldemokrata) figurák elé állnak, addig nem kell épp le ringyózni őket. Mert a kemény székely férfiak még arra is gyávák, hogy a saját önrendelkezésükért fellépjenek. Akkor ki is a pussy?
3. Az, hogy most épp egy nő nem akar férjhez menni, nem akar gyereket, vagy épp „nem nőként” viselkedik. Legyen az ő dolga, még akkor is, ha mondjuk teljes mértékben elítélem az azonos nemü kapcsolatokat.
4. Ajánlok egy könyvet. A szolgálólány meséje a címe „..egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön.