Emlékeim szilvesztere

…A kedvenc rózsaszín pufi kabátom van rajtam, alatta négy-öt réteg pulóver. Hozzá a csillagos kantáros nadrágomat adta rám anyukám, hiszen az a legmelegebb. Szemembe belelóg a sapka, apró kezeim a kesztyű alatt is dideregnek. Bátyám karjai védelmezőn húznak magához, miközben én a szánkó oldalát szorítom. Hangosan nevetünk. Édesapánk olyan gyorsan húzza a ródlit az utcánkban fel-alá, elképzelem: gyorsabban süvítünk, mint a Mikulás Rudolfékkal. Valahol a kapu előtt fel is borulunk, de sebaj, hiszen úgyis éppen hóangyalt akartam csinálni a friss, ropogós hóban. Testvérem közben szorgosan göngyölíti a golyókat a hóemberhez. Mama rohan is a répával, a fazékkal és a széndarabkákkal. Nemsokára már áll is a szép nagy hóember, körülötte pihennek a hóangyalok. Apa rágyújt egy cigire, pöfékelve mondogatja, milyen ügyesek vagyunk.

Amikor már eléggé piros a nózink, lilák ajkaink, anyukánk kedves, de intő szava szól ki az ablakon, mehetünk ebédelni. A bakancsainkat az ajtó előtt húzzák le rólunk, hiszen csuromvizesek, különben is anya már felmosott a lakásban. Kellemes süteményillat fogad az előszobában, megpróbálok hatni a szüleimre, szilveszterkor hátha kezdhetjük az ebédet meleg sütivel. De az ünnepen is fontos a sorrend: előbb a leves, majd a hús, csak a legvégén jöhet az édesség, amikor már kihűlt, nehogy az újévre kezdjen el fájni a pocakunk.

Ebéd után gyorsan ágynak esünk, hiszen lefáradt, leterhelt szüleinknek gyorsan puccba kell még vágniuk magukat az esti bulira. Szerintem már nagyon várják, hogy egy estére legalább megszabaduljanak fülsiketítő hangunktól. Ébredés után bepakoljuk kedvenc játékainkat, majd sietünk is, hiszen nagyszüleink már nagyon várnak a kártyapartival.

Húsz évvel ezelőtti ünnepeken merengek, miközben testvérem már pakol, hiszen indul is vissza holnap külföldre. Nekem semmi kedvem búcsúztatni az évet, hiszen úgy telt el, mintha egy másodperc lett volna. Egyébként is, egy jó szilveszteri bulit már napokig kell pihennem, gyűrten és álmosan. 

Bartok Barbara