Ezt Lacika barátom kérdezte egy alkalommal, éppen esőben-sárban araszolgattunk fölfelé a Polyán-bércén. Amikor aztán hosszas kínlódás után már majdnem kiértünk a Gombás-bércre, és végigmértem magunkat, rájöttem, kérdésében ott rejtőzik valamiféle filozofikus bölcselet.
Kérdése annak kapcsán jutott eszembe, hogy kollégám átküldte az EMNP négyfalusi polgármesterjelöltjének pénteki Facebook-bejegyzését. „Mivel a szeptember 27-én megtartott helyhatósági választások egyfordulósak… úgy látjuk, hogy nincs értelme önálló jelöltállítással megosztani a szavazatokat… Így visszalépek a jelöltségtől, és az Erdélyi Magyar Néppárt négyfalusi szervezetével egyetemben CIPRIAN STERPU-t támogatom a polgármesteri szék megszerzésében…” – írja Kovács Lehel István, aki arra a felvetésre, hogy így mitől lesz jobb a négyfalusi magyaroknak, gyakorlatilag vállvonással válaszolt.
Az „együtt a magyarokért” jelszóval hirdetett politizálás mibenlétén már akkor hosszasan elgondolkodtam, amikor kiderült, hogy a Bihar megyei Kőröstárkányon, ahol 1919 áprilisában közel száz magyart mészároltak le az új urak, a helyi EMNP most az ők – a PSD – malmára hajtja a vizet a független (!) magyar jelölt ellenében; Szentjobbon, ahol közel 400 évig őrizték Szent István királyunk jobbját, a nemzeti liberálisokkal álltak össze – bár ott legalább egy magyar (nevű) jelölt mögé álltak be, csakhogy ne az RMDSZ-es nyerjen. A Maros megyei Havad községben politikai kabaré témáját szolgáltatták azzal, hogy frissen nyugdíjazott román rendőrt indítottak az RMDSZ jelenlegi polgármesterével szemben.
De a csúcsot nálam Négyfalu jelenti. Itt a lakosság több mint 20 százaléka még mindig magyarnak vallja magát, és mivel nyolcan pályáznak a polgármesteri székre, matematikai esélye van annak, hogy 1990 után ismét magyar – az RMDSZ jelöltje – legyen a befutó. Mi értelme volt az utolsó percben befeküdni a PNL ágyába? Inkább vele együtt a magyarokért – de magyar ellenében?!
A végére még egy idézet, ezúttal EMNP-s választási plakátról: „A cél az emberek szolgálata. Nincs helye a gyanús ügyleteknek. A magyaroknak érezniük kell, hogy választott vezetőik értük dolgoznak.”
A Gombás-bércről hazatérve viszonylag gyorsan le tudtam mosni a sarat magamról. Az „értékelvű” politikusoknak vajon sikerül-e?
Azért a másik oldalon is vannak ilyen furcsaságok, pl. Gidófalván, ahol indul mint polgármester jelölt egy RMDSZ tanácsos, aki most független lett hirtelen. S ahol előválasztások voltak három résztvevővel, melyből egy volt a győztes. De nem tetszett ez az eredmény néhány RMDSZ gurunak, s a népakaratot mellőzve a községet belevitték egy függetlenesdi bohócságban. Persze, nyíltan nem ismerik el, de tudjuk.
Az RMDSZ listán lévő második helyet elfoglaló nyíltan a független polgármester jelöltet támogatja. A község RMDSZ elnöknője nyíltan a független polgármester jelöltet támogatja, házról – házra járva…
Érdekes, nem?
Szóval, ne csak egyenesen nézzünk, közben pillantsunk jobbra – balra is.
Igaz, itt most más a cél.