Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A bukaresti kánikula elől az erdőbe menekültem, mégpedig Sztánára, nem messze a Vajúvártól, ahol árnyék az volt, de az is biztos, el vagy vágva a világtól, nagy nehezen riasztott a telefon, a PC-t se használhattad, mert egyszerűen nagyon gyenge a térerő. Csak kint, a diófa alatt jelzett valamicskét. Hiába vásároltam a Vodafone-tól jó pénzért egy térerősítőt, ez arra sem volt jó, hogy legalább a szobából telefonáljunk. Olykor esőben kellett kimennünk a diófa alá, hallani valamit a maroktelefonban. Úgyhogy néha Kolozsvárra (32 kilométerre) kellett utaznom valami komolyabban tárgyalni valakivel, egy-egy írást elküldenem azonban kész kaland volt, hiszen ekkor „működésbe” lépett a helyzet megbolondította úgymond okostelefon, és odaküldte az írásokat ahova akarta, vagy el se küldte őket, meg olyanokat írt belé, amilyeneket akart. Családommal ezen jókat nevettünk, mások azonban érthetetlenül nézték az egészet. Úgyhogy városközelben rendbe kellett tettetnem, mind a maroktelefont, mind a PC-t. Mondanom sem kell, hogy első utam a Vodafone központhoz vezetett, az asztalra tettem a térerősítőjüket, hogy fújják fel, mert az erdélyi Érchegységben egy fabatkát sem ér, s ezért nemhogy fizetni nem kellene, hanem nem kellene hülyíteniük velük az embereket. Megtörténhet, hogy – mint ahogy meg is történt –, működőképesen nagy szükség lehet rájuk, életbevágó szükség.
Nemrégiben egy sajtóértekezleten vettem részt, ahol a Vodafone főfejei „büszkélkedtek” azzal, hogy milyen jól lefedték erőtérrel az országot, ennél jobban már nem is lehet. Az igazgatóhelyettesnek tettem fel a kérdést, hogy nem igaz ez a kérkedés, mert bőven tudok olyan területet, ahol nincs térerő. Ha akarja, menjünk el együtt, és megmutatom hol. Erre nem vállalkozott, csak arra, hogy majd ír nekem egy levelet. A mai napig várom, nem jött semmi. És mivel reménykedem, hogy valami változni fog a sztánai dombok között, sőt az erdélyi Érchegység környékén is, ami a térerőt illeti.
Nem kellene még egy repülő lezuhanását, netán egy újabb büntető összeg kifizetését kivárniuk. Mert a teljes ország térerővel való lefedése csak mese volt, maguk is tudták. Sajnos, az utóbbi években, hónapokban ezt illetően semmi sem történt, pedig pénzük lett volna a korszerűsítésre. De ők inkább felvásárolták a vetélytárs Telekomot, most aztán együtt nem érnek annyit, mint egy rohadt burgonya. Bűz nincs, jel nincs!