Erről is lemaradtunk

Annak idején szóvá tettük, hogy Kelemen László, a budapesti Hagyományok Háza igazgatója Tusnádfürdőn, a tusványosi sátorbeszélgetésen jelentett be, az egész Kárpát-medencére kiterjesztik a Ház hálózatát, imigyen szorgalmazva és felkarolva a még élő és feltérképezhető hagyományok továbbadásának nehéz feladatát. Meg is mondta, ők a hagyományok élő továbbadásában bíznak, a nemzedékről nemzedékre történő élő hagyományozódás a legbiztosabb útja-módja a szokások, népköltészeti alkotások továbbvitelének. A városról való visszahurcolás is eredményes lehet, de nem az igazi… Mindezekért született meg a gondolat, hogy mindenfelé, ahol a magyarok ápolni akarják népi kultúrájukat, létrehozzák a Hagyományok Háza kirendeltségeit.

A szavakat tett követte, mert a minap olvastam a hírt, miszerint Erdélyben létre is jöttek ezek a fiókok, a központ talán Marosvásárhelyen lesz, de kirendeltség alakul Kolozsváron, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen. Sepsiszentgyörgyről nem tesznek említést. Azaz kimaradtunk.

Mint ahogy az is elúszott, hogy itt, Háromszék fővárosában induljon be az Oktatásügyi Minisztérium magyar nyelvű, függőségében lévő pedagógus-továbbképző intézet. Ezt Nagyváradra irányították, annak dacára, hogy ott már működik a pedagógusszövetség egyik oktatási központja. Az biztos, hogy ez utóbbi ügyben a mieinknél jóval erősebben és eredményesebben lobbiztak a bihari parlamenti képviselők. Igaz, nálunk még a Pedagógusok Házának sincs valamirevaló, képzések beindítására alkalmas épülete.

Persze, még sok mindent fel lehetne sorolni, ami nincs; én többek között a helyi tévézés hiányát említem, mert nem csupán arról van szó, hogy évekkel ezelőtt valakik miatt megszűnt az egyébként népszerű helyi adás, de az Erdélyi Magyar Televízió sem igyekszik – Hargita megyéhez hasonlóan – háromszéki szerkesztőséget felállítani. És mivel eléggé esetleges a magyarországi adók rólunk szóló műsora, a legnemesebb és nagy figyelemre számot tartható események ritkán kerülnek szalagra.