Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Annyi értéket kap készen ebben a világban a mindenkori „átutazó” mind a természettől, mind a neves és névtelen felmenőktől, mondjam azt, a társadalomtól, hogy joggal érezheti, van, amivel büszkélkednie. Mondják is mifelénk, hogy bőven van, amire büszkéknek kell lennünk e szűkebb hazában – kistérségünkben. Magam pedig rögtön ki is egészíteném ezt a kijelentést, mondván, hogy például kulturális értékeink sokaságából akár félre is dobhatunk ezt-azt, hogy nem is fontos büszkélkednünk örökségünkkel, inkább röstellkedjünk, jobb lenne megszabadulni egyik-másik értékünktől…
Olvasám ugyanis a minap egy újsághírben, hogy Szentkatolnán a hírneves nyelvtudós, Bálint Gábor emlékére állított domborműves márványemléktáblát eltávolította háza faláról a tulajdonos. Mintegy két évvel ezelőtt történt, hogy a falu anyagi és erkölcsi támogatásával 1994-ben elhelyezett, visszhangos ünnepség keretében leleplezett emlékjel levétetett, és a helyi polgármesteri hivatal egyik raktárába került.
Nem volt „idegenkezűség” a dologban. Nem valamely hatóság vagy hivatal elrendelésére történt egy magyar emlékjel eltávolítása. Egyszerűen egyesek szerint ott a helye! Ne mind hirdesse tovább fűnek-fának, helybelinek és távoli érdeklődőnek, hogy „ezen a telken állott Szentkatolnai dr. Bálint Gábor (1844–1913) orientalista nyelvtudós szülőháza”! Legyen vége hát a szentkatolnaiak büszkélkedésének! Mire mennek azzal? Nincs, mit keresnie semmiféle megyei vagy székelyföldi értéktárban egy ilyen emlékjelnek, sokkal inkább egy sötét raktárban a helye!
Túlzás nélkül kijelenthető, a fél világot beutazta Bálint Gábor, hogy választ találjon arra a kérdésre, ki a magyar? Vállalta a korabeli utazási viszonyok nehézségei, hogy a helyszínen ismerhesse meg a magyarral rokonnak vélt idegen nyelveket, mert így gondolta megtalálni erre a kérdésére a választ. De halála után a lélektelen testet rejtő koporsónak is, úgymond, utaznia kellett, egy marosvásárhelyi kitérő után szállította Kézdivásárhelyre a vonat. S a jelenlegi tényállás szerint a Bálint-emlékjel is útra kelt egy adott pillanatban…
Egy dologban azért még bízhatunk – a sajtónyilvánosság erejében. Miután újságíró tárta fel a példátlan esetet, azóta keresik a helybeli illetékesek az emlékjel újbóli kihelyezésének lehetőségét. Vajha megtalálnák végső és méltó helyét!