És lőn autonómia

Ki meri azt állítani, hogy Romániában nincs helyi autonómia? Na, nem a tekintetben, hogy a helyi tanácsok dönthessék el, miként hasznosítják az itt lévő természeti kincseket, vagy határozzák meg az adók mértékét. Nem olyan formában, hogy akadálytalanul társulhassanak, megalkothassák saját törvényeiket, és szabadon intézhessék közügyeiket. Nem akként, hogy olyan jogosítványuk legyen, amely védi a helyiek kultúráját, és oltalmazza vallásukat.

Nem olyan formában, hogy pénzeszközöket kapjanak a többlethatáskörök gyakorolására, hogy az itt élők ténylegesen egyenlők legyenek a többség képviselőivel. Nem úgy, hogy eldönthessék, milyen nyelven beszélnek, és milyen feltételekkel lehet álláshoz jutni a közigazgatásban. Nem engedélyezve, hogy a helyi közösség határozza meg, milyen beruházásokat eszközöl, és merre fejleszti a vidéket. Nem abban az értelemben, hogy kiválaszthassák, milyen szimbólumokat használnak, vagy melyek legyenek az itt lakók ünnepnapjai.

Itt azért még nem tartunk. A román kormány tagjai esti bibliaolvasás után arra jöttek rá, hogy abban kell autonómiát adni a helyi tanácsoknak, hogy oldják meg az oktatásban felmerülő összes problémát. Ők ugyan fél éve szünet nélkül mondják, hogy lesz maszk és fertőtlenítőszer, küldik a táblagépeket és kamerákat, üvegszálon jön az internet, érkeznek az egészségügyi konténerek, amelyek kiváltják a kertvégi fabudit, a nem létező mosdót stb. Mindebből azonban – egyáltalán nem meglepő módon – nem lett semmi.

Így aztán kiáll az államfő, mint dicstelen elődje a sokoldalúan alulfejlett szocializmus idején, és azt a felbecsülhetetlen értékű tanácsot adja az iskolaigazgatóknak, hogy ha valami hiányzik az online oktatáshoz, akkor forduljanak a helyi hatóságokhoz.

Ha nem sikerül megoldani a problémát, akkor el lehet verni a port a polgármesteren, az iskolaigazgatón és természetesen a tanáron, a tanítón és így lefelé. Hogy mintha lenne egy minisztérium is, amelynek ez lenne a feladata? Ugyan, kérem, ők nem szólhatnak bele, elvégre autonómia van!