Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ha minden igaz, akkor hamarosan elfogadja a román törvényhozás az újraszabott közigazgatási törvényt. A sajtóban megjelent hírek alapján az RMDSZ elégedett a tervezet szövegével, hiszen több – a magyar közösség számára fontos – ponton módosult az eredetileg beterjesztett szövegtervezet, ami Romániában a kisebbségi nyelvhasználat bővülését jelentheti.
Soroljuk is fel ezeket. Minden közigazgatási egységben, ahol a kisebbség számaránya eléri a 20%-ot, a nemzetiségi állampolgároknak joguk és lehetőségük nyílik nemcsak a dekoncentrált intézményekkel, hanem az azok felügyeletét ellátó kormányhivatalokkal is anyanyelven kommunikálni (e jog gyakorlatba ültetését szem előtt tartva, a kolozsvári kisebbségkutató intézet már el is készítette a román nyelvű formanyomtatványok magyar fordítását!). Ennek szellemében az állami hivatalok kötelezve lesznek arra, hogy az érintett településeken magyar nyelven is nyilvánossá tegyék a közérdekű információkat.
A 20%-os arány arra is feljogosítja, illetve kötelezi majd az önkormányzatokat, hogy kétnyelvű utcatáblákat helyezzenek ki, vagyis az új jogszabállyal – ha minden igaz – felszámolják a még érvényben levő közigazgatási törvény kétértelműségét, ami botrányos visszaélésekre adott lehetőséget (lásd Marosvásárhely, Nagyvárad stb.). Továbbá tolmács hiányában az érintett településeken nem tartható önkormányzati közgyűlés, ami jelentős jogi garanciája lehet a kétnyelvűség gyakorlatba ültetésének Románia-szerte.
Kiemelkedően fontos előrelépés az is, hogy jogszabályba foglalják: a nyelvhasználati jogok alkalmazására akkor is van mód, ha a kisebbség nem éri el a jogszabályban előírt 20%-os arányt, de erre irányuló helyi politikai szándék, jóindulat létezik a többségi társadalom részéről. Mert volt és van példa erre is, csakhogy a jó példa és gyakorlat ezidáig megbukott a prefektusok és a bíróságok szűkkeblű jogértelmezésén. És jóllehet a tömbmagyar vidéken kis lépéseknek tűnnek ezek a módosítások, összességében továbbviszik azt a toleranciára nevelő jogi hagyományt a román közigazgatásban, mely alkalmas, hogy a szórványközösségek számára a román többségű önkormányzatok méltányos együttélési feltételeket kínáljanak.