Európa kormányánál?

A tegnap este a bukaresti Athenaeumban tartott nemzetközi szimfonikus koncerttel hivatalosan is átvette az Európai Unió Tanácsának elnökségét Románia. A hangzatos cím mögött nincs már annyi tartalom, mint korábban, hisz a lisszaboni szerződés elfogadása óta bizonyos mértékben csökkent az elnökség szerepe, mert a legfontosabb formában, a külügyminiszteri összetételben ülésező tanácsnak például most már állandó elnöke van. De egy ilyen féléves periódus még így is komoly lehetőséget jelent az adott tagállam számára saját képességei felmutatására.

Már ha lenne, amit felmutatni. Mert a miniszterelnök nyilatkozatát, miszerint Románia fő célja, hogy döntő módon hozzájáruljon a 2020 után már 27 országból álló, 450 milliós Európai Unió hétéves költségvetésének kidolgozásához, igen nehéz komolyan venni. Milyen szakmai hátteret tud felmutatni egy olyan kormány, amely biztos parlamenti többséggel a háta mögött képtelen volt saját országának egyéves költségvetését kidolgozni? Civilizált országokban, beleértve a volt kommunista tömb államait is, most tárgyalják a 2020-as költségvetést, már ahol nem kétéves ciklusokban gondolkodnak, mert ott a 2021-es is kész van. Romániának 2019-re még csak tervezete sincs! De majd csinál Európának hét évre…

Arra sem volt példa még az Unió történelmében, hogy egy olyan ország legyen „kormányon”, amely gyakorlatilag nem teljesíti a tagsághoz szükséges feltételeket. Mert ugyan nem teljesen alaptalan Románia panasza, hogy az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmust (MCV) az utóbbi időben politikai fegyverként kezelik, de az is tény, hogy azért kellett ezt a felvételkor bevezetni, mert az ország nem teljesítette a minimális tagsági feltételeket, elsősorban ami az igazságszolgáltatás függetlenségét és a korrupciót illeti, és tizenegy év sem volt elegendő ahhoz, hogy elérjünk annyi haladást, hogy a mechanizmust legalább felfüggesszék.

Ilyen körülmények között Európa abban reménykedhet, hogy a „kormányos” nem csinál semmit, mert akkor legalább nem árt.