Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Végre eljutottam a kisunokám évzáró ünnepségére. Igaz, csupán az első osztályt zárták le, s mint szokássá vált, amolyan énekes-verses „mutatvány” kerekedett az egészből. Igazi pacsirtákként négy olyan énekest is tapsolhattunk, akik szinte tökéletes ritmikával, érthető dalszöveggel, egész egyszerűen gyönyörű népdalokkal álltak elénk. Hirtelen a csíkiak kezdeményezése ötlött fel bennem, akik hangszalagra rögzítik népdalokat éneklő gyerekek hangját, nos, akiket most a Mikóban hallottunk, az a négy hang szintén felkívánkoznék a sorozat darabjai közé. Mind a versmondók, mind a dalosok közül egyik-másik már túl is van a tűzkeresztségen, hisz megméretkeztek ők már korábban a korosztályos vetélkedőkön, ahogy mondták, nem is sikertelenül.
Ami tulajdonképpen kezembe nyomta a tollat, az egyéb volt: gyerekjátékok felvonultatása. A képzett, hivatásos táncmester olyan mozzanatokat csalogatott elő ki tudja, milyen búvóhelyekről, amelyek annak idején az iskola- és óvodaudvarok naponta megismételt műsorszámai voltak, s nem is kellett különösebben irányítani a gyerekeket, azok spontán módon tekergőztek, mint a kígyó, „bújj, bújj zöldágaztak”, lakodalmaztak, kocsikáztak, „beállítósdit” kezdeményeztek. Vége-hossza nem volt a mozgásnak, s a két csengőszó közé befért még a „nyuszi ül a fűbenezés”, nem is szólva a fiúk változatos műsorrendjéről. És felmerült bennem a kérdés: vajon jut minden kicsi osztályba egy-egy táncmester, aki feltöri a titkos láda zárát, s kiszedi és továbbadja annak kincseit a még, istennek hála, önfeledten táncolni, énekelni, bújócskázni szerető kisdiákoknak?
Egyszer, a málnásfürdői falunapok alkalmával mondta volt a szentivánlaborfalvi férfi dalcsoport vezetője, akinek beintésére csodálatos erdővidéki dallamok csendültek fel, ő úgy látja, s falujárásaik alkalmával meggyőződésévé vált, hogy a mulatozást, a felszabadult éneklést vissza kellene lopni a falvakba. Mert legtöbb falusi településen egyszerűen elfelejtettek mulatni, közösen énekelni, nótázni. Már a kocsmák sem a régiek, mert ott folyt igazából a mulatozás. Kifogytak, elfogytak az énekesek, kivesztek a népdalszövegek, és sajnos ez az énekes-dalos kedv nagyon sok helyen a színpadra kényszerült menekülni.
És miért ne mondjuk ki, így vagyunk a gyerekjátékokkal is!