Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Van egy kedvenc idézetem Benedict Wells-től, aki így fogalmazott: „Egy mozgássérült férfi jött szembe mankókkal. Minden lépésnél összerándult. Előttem nyitva állt minden lehetőség, de nem használtam ki. Ez a férfi viszont, akinek meg kellett küzdenie a fogyatékosságával, mégis ura volt saját életének. Arckifejezését elnézve ráadásul elégedettnek is tűnt. Szégyelltem magam a hálátlanságomért, miközben utánanéztem. Gyűlöltem magam.”
Mindig, amikor elém kerül ez a néhány mondat, elgondolkodom, és eszembe jut a testvérem, és eszembe jut az a több száz gyerek, fiatal és felnőtt, akikkel találkoztam életem során, és akik mind fogyatékkal élők. Eszembe jut a nevetésük, ahogy éppen a kutyával játszanak és közben boldogok. Eszembe jut csillogó szemük, amikor karácsonyi díszeket készítenek, és közben boldogok. Eszembe jutnak köszönő szavaik, amikor csupán kedvességgel fordulsz feléjük. És eszembe jut szomorú tekintetük, amikor érzik, hogy ők mások, mint mi. Pedig nem mások, csupán többek. A testvérem által több lesz a családunk, és több lesz a világ, mert ő ad, és nem vesz el. Nem merül fel benne az irigység, a pénzéhség, de még a bántás fogalma sem.
Igen, ilyenek ők, akikkel a világ valamiért nem tud azonosulni, de még csak meg sem próbál. Én megpróbáltam: sikerült. Legyőztem a félelmet, hogy beteg testvérem van. Legyőztem a gyerekkoromban ért gúnyolódásokat is, és ma már kijelenthettem, hogy nekem van a világon a legjobb testvérem, akire bármikor számíthatok, és aki bármikor számíthat rám.
Ma már nem ijeszt meg a tudat, hogy beteg testvérem van, inkább csak könnyek gyűlnek a szemembe, mert tudom, hogy neki nem lesz esküvője, nem fogja megtanítani a gyerekeinek a szorzótáblát, és nem lesznek igaz barátai, mint nekem… Nekünk, egészségeseknek fogalmunk sincs, sőt leghalványabb elképzelésünk sem arról, hogy miféle mindennapi, gyötrő nehézségeket jelent fogyatékossággal élni. Mégis ítélkezünk, de nem mintha te jobb lennél vagy több, én jobb lennék vagy több mint ŐK, akik Isten jobb kezei.
Számomra a mai nap, a december 3-a, a fogyatékossággal élők világnapja egy fontos dátum, hiszen ezen a napon kicsivel több figyelmet kapnak a fogyatékossággal élők.