Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Az az igazság, nem mernék arra fogadni, hogy ugyanolyan mulatságos napok, hetek elé nézünk, mint szoktunk az esztendő eme szakaszában. Azt nem vitatom, hogy lesznek bátor és elkötelezett hagyományőrzők, akik a jelenlegi előírt maszk helyett az ilyenkor szokásos maszkurák álcája mögé bújnak, és ijesztgetik azt a kevés járókelőt, akik kimerészkednek az utcára. Esetleg még az ablakon is bekopogtatnak, s szívesen elveszik az elmaradhatatlan, a vidámságot árasztó zaklatás fizetményét, az itókát, az aprópénzt, mert arra nem vetemedik senki, hogy esetleg táncra perdítse a meglátogatott ház hajadonjait. Farsang van!
Vízkereszt napja rég elmúlt, s messzire még húshagyókedd, hamvazószerda. Húsvét előtt negyven nap a határ, addig szabad a dínomdánom, szabad a mulatozás, a hangoskodás, a kölcsönös ugratás ideje ez. Gyerekkorom egyik emlékezetes csínytevése volt, amikor néhányan állatfigurának álcázva magunkat megfutamítottuk a falu között téblábolókat. A legnagyobb számot az jelentette, amikor beállítottunk a roppant szigorú iskolaigazgatóhoz, és nekem jutott a szerep, hogy farkasként ráijesszek az igazgató úrnál is szigorúbb nejére, romántanárnőnkre, aki aztán szokatlan nyájassággal és kedvességgel ültetett asztalhoz, és tömött tele édességgel.
Annyi büntetés azonban kijárt, hogy az iskolában a magyart tanító igazgató úr magyarul, neje pedig románul írt dolgozatot várt tőlünk, a maszkurásoktól, és ha élőben csak két-három szót tudtunk elnyekeregni, annál jobban ment az írás, mert kilátás nyílt otthoni segítségre is. Az érdemjegyet a dolgozatoknak alig nevezhető irományok felolvasása utáni, a teljes osztályt magával ragadó vidám kacagás képezte.
Tényleg, vajon elmaradnak a farsangi „marháskodások” (bocsánat a durva szóért!), az önfeledt játékok, az álarckészítések? Olvasom, hogy sok házasulandó ifjú pár halasztja el egybekelését más időpontra, mulatságrendező, -szervező csapatok bosszankodnak. Még szerencse, hogy a fiatalok nem akarnak lemondani az esküvői mulatozásról, inkább elhalasztják a valamikor csak farsang idején szokásos vigalom megtartását. Ám azért mégse felejtsük, hogy farsang van, és ha nem is a Csokonai megénekelte hősi tettek színhelyén, de legalább otthon, szűk körben próbáljunk vidámkodni!