Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Október 6-án van az egyetemes magyar nemzeti, történelmi számvetés sóhajokkal koszorúzott, fogcsikorgató emléknapja, Aradtól az Ararátig mindenüvé szálló fohászaival. Tizenhárom szabadságharcos vezért végeztetett ki akkor Aradon a gyávának is nyomorult osztrák császár, Ferenc József. A magyar nép elérhető, megkötözhető harcosai Világostól Aradig kísérletet sem tettek szökésre, kegyelemkenyeret sem kértek. Búcsúleveleket írtak a családnak, a hazának. Rettenetes volt számukra kétségek között hagyni az újólag megkötözött magyar népet, miközben várták, ahogy csoszog a halál feléjük a nedves, sötét folyosókon.
Aradnak volt már jelképértékű harangszava 1849. október 6-a sokszor, sose vált azonban babonássá, mint pl. a péntek 13. Történelmi fogalom az októberi, benne a szintén jelkép értékű aradi Csonka-torony, és hurcolja magával az 1867-es kiegyezés történelmi fordulatát. Nem, kiegyezés se érettünk történt, ama ’67-es kiegyezés sem az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kései, de áldásos gyümölcse volt a magyar nemzet számára; annak a gyümölcse volt az idegen hitű és nemzetiségű népek tengernyi, szakadatlan és rohamszerű beáradása. Immár törvényesen, mellet és pénztárcát döngetve ama melleken.
Ki hitte volna, hogy egykor majd a beáramló románság összehabart s csavart kormányai alázzák meg a mi forradalmunk, egyik szabadságharcunk emlékét is ganéval, szoborrombolással, idegenséggel és koldusok sorsával! A jelenben vagyunk térdig. Vértanúink síremlékei előtt szorongva, mert hát szűk a hely. Nemzetek, népek élnek a maguk babonái és hagyományai között. Európában még egy népnek sem jutott annyi feketén csillogó koszorú, mint a magyarnak. Nem, nem ettől leszünk halhatatlanok.
monomániás öregúr ön