Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
„1984. június 5-én egy házi gyártású bomba robbant fel a Mihai Viteazul-szoborcsoportnál. A detonáció akkora erejű volt, hogy a közelben lévő boltok ablakai betörtek. A szobrokban azonban nem tett jelentős kárt – de kioltotta egy közelben tartózkodó, alig 11 éves kisfiú, Vaszi Jánoska életét. Az ügyet a kommunista diktatúra titkosszolgálata, a Securitate vizsgálta. A nyomozati anyagot titkosították. Vaszi Jánoska szülei halálukig gyászolták a tragikus körülmények között elvesztett gyermeküket. Soha nem tudták meg, fiuknak miért kellett meghalnia, s ki volt a gyilkosa” – tájékoztat az áldozat emlékét őrző, 2022. szeptember 10-én leleplezett kompozíció magyar és román nyelvű felirata.
„Attól a naptól megváltozott a város lakóinak élete, ha addig félelem, azután rettegés lett úrrá rajtuk” – idézte fel az akkori légkört és hangulatot a tragédia okozói kilétének felfedése érdekében éveken át kilincselő Puskás Attila volt politikai fogoly. Az állítása megalapozottságát magam is tanúsíthatom, ugyanis egyike voltam a „szoborügy” miatt meghurcoltaknak. A robbantás következményeként egyetlen magyar érzelmű személy sem érezhette magát biztonságban, de ez is volt a cél!
Az emlékműállítás némiképp enyhíti a csapás sújtotta család és közösség immár bő harmincnyolc esztendeje lüktető fájdalmát, megnyugvást azonban csak a történtek hátterének és a tettesek kilétének felfedése hozhat. Hiszen az igazság elkendőzése minden esetben aggodalmat gerjeszt, mert sötét, ráadásul bármikor felhasználható indítékokat és megvalósítható szándékokat takar. Például a székely-magyarság befeketítését, aminek már akkor nekiláttak, a merényletet a mi számlánkra írván. Vagy előzmény és hivatkozási alapként használván, a bizonyítékok hiányában elítélt kézdivásárhelyi fiatalemberek vádiratában, mintegy azt sugallván, hogy terrorizmusra hajlamos nemzetrész lennénk.
Mindezt nem ok nélkül, hanem a megbélyegzésünk és ezáltal a székely autonómia-mozgalom ellehetetlenítése érdekében tették és teszik, de táplálják a zavarosban halászók számára szükséges magyar–román, román–magyar ellentétet is. Éppen ezért a jogászainkat rá kell bírni az elévültnek nyilvánított bűntényben való nyomozás újraindítási lehetőségének a megkeresésére.