Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Félelmetes táncház

Emlékezhetünk, hiszen alig tizennégy évvel ezelőtt úgy készültünk bejutni, belépni végre az Európai Unióba, mintha egy csoda táncházba. Vágyakozva irigyeltük is a benn lévőket, hát készülődtünk az uniós konfirmációra. Tiszta ing, ünnepi öltöny, ha volt, mindent magunkra szedtünk 2004. május elsején, amikor Magyarország kopogtatásai előtt végre megnyílt a kapu. Hogy miért éppen az elkommunistázott május elsején? Mindegy. Ráfért nagyon Magyarországra mindaz, amit ígért az Európai Unió. Magyarország adott is, mindig is adott, töröknek, osztráknak, németnek.

Végignézhettük azt is sok oldalról mi, magyarok, ahogy Románia esett bele az uniós ünnepbe. Ahogy készült, fogadkozott kormányszinten, mintha maga találta volna ki az abszolút egyetértést, a nagy Közösséget 2007. január 1-jére, legyen boldog végre Európa. Megértettem a magyarok örömét, hiszen óhatatlanul a biztonságérzetre kellett gondolnia mindenkinek, akit a himnuszbeli balsors régen tépett. Románia természetesen egyenrangú hatalomnak tudhatta magát – mint mindig.

Európa maga is átélte a fordulatot. Senki se gondolt arra akkor, hogy fordulhat a kocka. Dehogynem. Bizony sokan firtatták, vajon kinek jó, kinek jobb ez az egész nagy egyesülés egy ernyő, egy eresz alatt végre, annyi megpróbáltatás után. Városomban az aszfaltba rakták mozaikkockákkal a rangot: Európai Unió. Örömünnep Bukaresttől Szatmárig. Azóta is mindenütt az uniós zászló a középületeken… Mámor, színpadok és zenekarok, valóságos elszabadult ünnep. Ihaj-csuhaj, sose halunk meg, addig iszom, míg az égen egy ragyogó csillag lesz.

Ez maga volt az eufória, a betegesen dühöngő ünnepi jókedv egy-egy országocska számára. Százféle szög is kibújt azóta az Európai Unió zsákjából. Akik akkor és máskor is azon gondolkodtak, miért is született meg ez az unió, és meddig lesz ilyen ígéretes, azoknak hamarosan választ kellett elkönyvelniük: nem volt ez a nagy európai játék sem önzetlen, mint annyi más sem eleddig. Az Európai Unió fagyos eresze alá megrendelésre bevágott a migráció. Az úgynevezett egység vezérkara maga szervezte és szervezi ellenünkre, magyarok és románok, franciák és szlovének ellen a mesterséges migrációt, az idegenség beözönlését.

Ez már maga az eufóbia, beteges rettegés, félelem mindentől, ami uniós. Ez lett az eufóriából, az elszabadult, gátlástalan mámorból – eufóbia.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás