Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Felemelő, örömteli, megnyugtató

A keresztény magyar államot megalapító I. István napján büszkén, de nem dölyfösen; az értékeinket felmutatva, de nem kérkedve; békevággyal a szívünkben, de a haza védelméhez szükséges elszántsággal; alázatos lélekkel, de nem megalkuvón, első szent királyunkhoz illő módon ünnepelt a magyar nemzet szerte a nagyvilágban.

A Kossuth-téren ilyenkor felsorakozó daliás honvédek és nyalka huszárok, a jelen lévő történelmi zászlósor, valamint a himnuszunk hangjaira magasba kúszó lobogónk látványa már reggel megteremtette az eseményhez méltó magasztos hangulatot. A haza szolgálatába állt tisztjelöltek eskületétele pedig megerősítette a magyar megmaradásba vetett bizodalmunkat. A feletteseiket hallgatván megelégedéssel nyugtázhattuk, hogy a magyar honvédelem gyeplőjét jó kezekbe adták.

Meggyőződhettünk, hogy dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy személyében a megjelenésével tekintélyt, a szavaival hitet, megfontoltságot, bátorságot és felkészültséget sugárzó, napjaink kihívásainak megfelelni tudó, fiatal parancsnoka van a magyar honvédségnek. Ugyanakkor rátermett az 52 éves, híres katonatiszt felmenőkkel is rendelkező, sikeres vállalkozói és diplomata múltat magáénak tudó, tartalékos századosi rangban lévő Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter is. Erre utal a frissen esküt tett honvédtiszteknek tett kijelentése: „haza csak addig van, amíg van, aki megvédje”.

Önbizalom és öntudaterősítő volt továbbá Novák Katalin államelnök Székesfehérváron elhangzott beszéde is, amelyben a magyar honvédség főparancsnoka többek között rámutatott: „most kell Szent István istenhitéből, bátorságából erőt merítenünk”. Hiszen amint Berta Tibor katolikus tábori püspök délutáni homíliája során a budapesti Szent István-bazilikában kiemelte, „Szent Istvánnak köszönhető, hogy mi itt mindnyájan magyarul beszélhetünk, és egy több mint ezer éve tartó államiságot ünneplünk”.
Visszatekintvén az augusztus 20-i nemzeti és állami ünnepünkre, elmondható: felemelő, valamint örömteli érzés volt magyarnak lenni a Kárpát-haza határain innen és túl, tömbben, szórványban, diaszpórában egyaránt. Éppen ezért a látottakból, hallottakból, átéltekből merített felhajtóerő, belénk áramlott energia megtart minket ebben az áldott állapotban a következő feltöltekezésig. <<

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás
Hozzászólások