Felemelt fejjel, konokul

Az idő múlásával egyre világosabbá válik, hogy az emberiség nyugati kultúrkörhöz tartozó része a megsemmisülés útjára lépett. Az önpusztítás beteljesülését csak az erkölcsromboló, értékveszejtő, gondolatcsökevényesítő, érzelemgyilkos eszmék béklyóit szétszaggatva lehet elkerülni. A teremtett világ rendjével szembefordulva, a természet törvényeire fittyet hányva, az esztelenséget, hazugságot, valamint szabadosságot társadalmi rangra emelve ugyanis hosszú távon nem lehet meg és fennmaradni.

A létért folytatott küzdelem ezúttal elvi síkon zajlik és ott is fog eldőlni. A nemzeti-keresztény érzelmű és gondolkozású politikusok által irányított Magyarország pedig a függetlenségüket és sajátosságaikat megőrizni akaró európai uniós államok hangadójaként ebben kulcsszerepet játszik. A jelenlegi nagyságát és lélekszámát messze meghaladó feladat ez, de a ráhárulásán, felvállalásán, valamint eddig eredményes teljesítésén csak a tudatlanok és kishitűek álmélkodnak. A magyarul beszélő idegenszívűek, árulók és nemzetveszejtők pedig irigykedve veszik tudomásul. Hiszen a történelem során már sokszor bebizonyosodott, hogy a Fennvaló olyan képességekkel áldott meg minket, amelyek erre feljogosítanak.

Gondoljunk csak nemzetünk tudós elméire, akik az űrhajózást lehetővé tevő matematikától (Bolyai János), a gyufán (Irinyi János), C-vitaminon (Szent-Györgyi Albert), nyugtatón (Selye János), villanymozdonyon (Kandó Kálmán), helikopteren (Asbóth Oszkár), hologramon (Gábor Dénes) át a számítógépig (Neumann János) sok ezer találmánnyal járultak hozzá a fejlődéshez. Vagy zeneszerzőinkre, képzőművészeinkre, költőinkre és íróinkra, akik nagymértékben gazdagították az emberiség szellemi kincsestárát. De még hosszasan sorolhatnánk a különböző területeken kimagasló teljesítményt nyújtott kiválóságainkat, akiknek példájából erőt meríthetünk. És erre nagy szükség van, mert sikeresnek lenni és jövőt kovácsolni csak a „merjünk kicsik lenni” magatartás levetkőzésével és önbizalmunk visszanyerésével lehet. Kellő szerénységgel és tisztelettel viszonyulván embertársainkhoz, de felemelt fejjel és konokul képviselvén az igazságot.