Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Engedtessék meg nekem, hogy a posta dicséretével kezdjem. Azért írom ezt így, mert általában a postát szidni szokták – bizonyára van is, amiért, én viszont most elismeréssel szólok szolgáltatásaikról. Évek, sőt évtizedek óta hordok és küldök csomagot, nyomtatványokat, kiadványokat a posta segítségével, és a közel három évtized alatt egyetlen csomag vagy levél el nem veszett. Igaz, egyszer az egyik irányt tévesztett, mert az azonos nevek megtévesztőek voltak, s a magyar nyelvtani összeállítás valahol Hátszeg környékén kötött ki, de a szentgyörgyi közvetítő a nyomára bukkant, és ha kissé megkésve is, de a megfelelő kezekbe került.
Több rendben is meghökkenve olvastuk, és időnként olvassuk ma is, hogy még a palackposta sem igen szokott elveszni, legutóbb évszázados késéssel ugyan, de megérkezett az óceán egyik partján vízbe dobott levél az óceán másik partján lakó címzetthez. Kányádi Sándor postás-lovasát is emlegethetjük, aki a nagyenyedi borpince áldozata lett, s odalettek a keresésére küldöttek, még a hír küldője is, aki ugyancsak elindult küldöncei után, őket és titkukat kutatva, s meg is találta mindannyiukat az enyedi boroshordók tövében.
Azóta persze felgyorsult a posta, a valamikori gyalogost rég felváltotta a lovas, a lovast a postakocsi, a postakocsit a vonat, a vonatot a repülő. Nekem mégis a gyorsasággal gyűlt meg a bajom. Pár hete vaskos levelet küldtem Udvarhelyre. Matematikai példatárakat. A küldeményt lemérték, kifizettem a bélyeg árát – kevesebb volt, mint amennyire számítottam. Tulajdonképpen kímélni akartam az udvarhelyi kollégát, ne loholjon a postára, ezért nem ajánlva tettem fel.
Nos, október elejétől mindmáig bizony nem érkezett meg. Pedig nincs közben sem óceán, sem a nagyenyedi borospince. Számítottam arra, hogy legalább visszajön, de nem érkezett meg. Eddig a levél gyalog is odaért volna, illetve a gyalogos postás is megtette volna már ezt az utat.
Hát én várok türelmesen. Abban bízom, hogy esetleg egy matematika-bolond kezébe került, és az nem adja tovább, amíg azokat a fránya feladatsorokat meg nem oldotta. Ez lenne a szebb és elfogadhatóbb megoldás. Ám akkor neki is jeleznie kellene, hogy nem Enyeden borozik, hanem éppen számtan feladatokat oldogat Sepsiszentgyörgyön vagy Udvarhelyen.