Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Csíkból hajtottunk hazafelé, egy napig híreket nem hallgattunk, hát nagyon megütköztünk azon, amit Tusnádon láttunk. A benzinkútig legalább két kilométeres autósor húzódott, két rendőr felügyelte a félig eldugult országúti forgalmat, lépésben lehetett csak haladni. A magyarázatot a benzinkút szolgáltatta, innen nem volt nehéz a háborúra és persze az örökös Putyinra következtetni.
Útközben aztán tisztult a kép, legutóbb jó harmincegy éve láttam ilyet a világhírnévre szert tett romániai benzinsorokban, nemegyszer nekem is volt alkalmam napokig időznöm bennük a hol tíz-, hol húszliteres adagokért, amikor éjszakára is ott hagytuk a kocsit, és közben váltottuk egymást a felügyeletben a sorstársakkal, hogy a feltöréstől óvjuk járgányainkat.
Este a kereskedelmi adókban soha ennyi hozzá nem értő, ún. szakmeghívott nem szószátyárkodott még a nyilvánosság előtt a román tévékben. Egymás szájából kapkodta a szavakat négy muki, és arról hőbörögtek, hogyha Oroszország vagy Magyarország megtámadna minket…
Nagy fáradtan belealudtam az aggodalomba, így csak reggel tudtam meg a híradásokból, hogy hiába a kormánytisztviselők megnyugtató felhívásai – van tartalék, lesz üzemanyag –, szép hazám polgárain pár óra leforgása alatt ismét úrrá lett a hisztéria. Bizony, a legigazibb benzinsorok voltak azok, amiket láttunk, mintha mi sem történt volna, a Ceaó-idők szelleme támadt fel, és dugaszolta el az utakat, vitte fel, úgyszólván önsorsrontó módon, a benzinárakat egyelőre nem is gazdasági, hanem kimondottan a tömegpszichózisban rejlő okokból.
Tényleg: ne tudtuk volna, hogy egy hisztériára hajlamos országban élünk? Nem kellene már egyszer megfékezni azokat a tévadókat, melyek alaptalan és szándékos uszításaikkal a tömeghangulatot állandóan a hisztéria határvonalán tartják, mert kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és magyarázatra képtelenek? Szegény Bodor Pál, megboldogult volt főszerkesztőm A hisztéria szükségállapota című könyvében adta kórisméjét a Ceaó-korszaknak, melyből – úgy látszik – harminc év múltán sem sikerült kigyógyulnunk.