Fény Róma felől

Valami elindult. Valami megállt.

És máris özönölhetnek a kérdések, feltevések és kétségek a két tétel után. Hogy a migráció elindult, az kétségtelen. Nem rémképeket látott Európánk a fellegekben, hanem lenn, a kertekben, gondozott emlékhelyeken és egyáltalán mindenütt és idelenn rémüldözött, és ma is azt teszi a bezuhogó idegenek kései között. Soha nem volt ilyen egyetemes aggodalom a földrészünk népeiben, mint most. Európánknak nevezi, közösnek a földet, melyen nemzetek éltek és élnek a közös parcellán.

Elindult valami rémség Soros páncélszekrényéből Európánkra. Állítom, nemcsak a maga pénzes hasznára, hanem távolabbi céllal, nevezetesen a nemzetállamok megszüntetésére. Elképesztő, ha ezt is számba vesszük.

Most meredő, mozdulatlan szemmel és értelemmel látjuk: valami megállt, nevezetesen éppen Olaszországban. Épp, amikor ott tartottunk, hogy talán nem lehet leállítani immár sohasem Európa elrablását. És lecövekelt Franciaország a maga migrációs igazának tudatában, tovább akarván járni a dollármilliókkal beszórt úton! És a remény ismét lobban Európa nemzetállamaiban, és ez a lobbanás a nehéz út porában sárrá tapossa a dollárréteget…

Valami elindult, és éppen Olaszországban, amikor nem engedte be a háborús szállítmány hajóját, hatszáz bevándorlóval, akik hírből sem ismerik a mai Európát. Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg – írja Arany a Toldiban. Azt, hogy kit hogyan talál meg a nehéz kő, azt már tudjuk, látjuk itthon. Még van itthonunk. És akik kételkedtünk a megállíthatásban, ismét látjuk, hogy lehetetlen nincs, még ebben a világos és világot fenyegető gyújtogatásban, késelésekben sem.

Olaszország önvédelmi eljárása fölvillantotta az egyik járható utat, akár Magyarország 2015-ben. Sok világbajnokság egyesült lelkesedésével állnak a nemzetek Olaszország és a hasonlóan cselekvők mellé. Rómából újra elindult a csillag az európai civilizáció fényhullámhosszán. Kiolthatatlan, akár a nemzeti remény.