Keressük a fényt!
Egy több évezredes emberi tapasztalatot foglalt tömör mondatba a Könyvek Könyve, mis...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Mivel évek óta és folyamatosan rengeteg hírt, információt olvasni a Romániát sújtó kivándorlási hullámról, az a képzet alakulhatott ki bennünk, hogy a jelenség már tetőzött, aki akart és módjában állt, már lelépett, és lassan visszaáll minden a megszokott kerékvágásba.
Csakhogy a valóságban ez korántsem így van, mivel az elvándorlás nem hogy nem állt meg, de még csak nem is csillapodott: a legújabb adatok szerint éppen tavaly, 2017-ben érte el eddigi legmagasabb értékét. Az Országos Statisztikai Intézet szerint csak az elmúlt esztendőben 219.327 román állampolgár döntött úgy, hogy csomagol, és hosszabb időre elhagyja az országot. Az elvándorlók nyilván a mobilisebb korcsoportokból kerülnek ki, vagyis többségük fiatal: 17%-uk 25–29 év közötti, 14.5%-uk pedig 20–24 éves. Fiatalság bolondság, mondja a közmondás, csakhogy ez a „buggyantság” Romániában az Eurostat szerint 1989-es rendszerváltás óta mintegy 3 millió románt kerített a hatalmába, sőt a Világbank szerint ez a szám inkább az 5 millióhoz áll közelebb.
Felmerül hát a kérdés, hogy mégis mi váltja ki ezt a társadalmi méreteket öltött „balgaságot” a munkaképes és képzett román munkaerőben? Már ha ragaszkodunk a közmondás érvényéhez itt, a román mindennapokban is. Kiss Tamás szociológus szerint kétféle magyarázó okra vezethető vissza a szűnni nem akaró elvándorlás. Az egyik a román fiatalabb nemzedékek számára is mintaként élő nyugatias fogyasztási minta, illetve a Nyugat- és Kelet-Európa közti hatalmas munkabér-különbség. Az előbbi igényli ez utóbbi különbség leküzdését, és ehhez járul hozzá a második ok – a tény, hogy az EU-ban semmilyen intézményes gát nem áll e fiatalos „esztelenség” útjában: az elvágyódók alacsony költséggel letudják az átköltözést Nyugat-Európába.
Ezzel szemben Románia a lehetőségeihez mérten is alig tesz valamit. Míg más kelet-európai államok sikeres közpolitikai programokat dolgoztak ki a visszaköltözés ösztönzésére, addig Bukarest a hazatérést egy 500 eurós vállalkozásfejlesztési támogatással letudta. Fiatalság bolondság, de úgy tűnik, ennyire azért mégsem az, lásd a fent ismertetett migrációs statisztikákat.