Fogyasztani jó!

Mondhatom, gyakran használjuk a barát szót egy-egy ember, jelenség és helyzet jellemzésekor. Nyilván, ilyenkor jelöletlen szóösszetételek utótagjaként fordul elő. Valahogy így: Én csak az olvasóbarát könyvet tudom becsülni! Szenvedélyes természetbarát a szomszédom! Családbarát politikát folytat a kormány. Hallatlan, mennyire fogyasztóbarát a mai kereskedelem!

Úgy tűnik, tényleg fogyasztóbarát manapság a kereskedő! Miért is lenne különben szinte folyamatos a zsúfoltság egy-egy raktáráruházban, nagy ünnepek előtt és után egyaránt? Szeretünk vásárolni, esetenként gondosan előkészített hosszú lajstromokkal a kézben, máskor meg spontán, szertelen módon, netán fellengzősen, vagy szenvedéllyel, nemegyszer futtában s így tovább.

Szerencsére ma már igazán nagy az árubőség, követhetetlen a kínálat, s ehhez igazodnak a reklámok is. Fogyasztásra ösztökélnek hangos szóval, fülbemászó zenével, szembetűnő – szembemászó! – betűkkel, képtelennél képtelenebb képsorokkal vagy éppen gügyeségekkel… Szusszanásnyi ideje is alig van a kereskedelemben dolgozónak. Így adódott, ha már annyira fogyasztóbarát lett ez az ágazat. Különben magát a mai társadalmat is fogyasztóinak mondják. Képesek lennének tán valahol valakik azt is előírni, hogy karácsonykor se tartassék szünet az üzletekben…

Arra még sokan emlékszünk, hogy a letűnt rendszerben ezt nemcsak előírták, hanem szigorúan ellenőrizték is: nyitva tart-e az üzlet karácsonykor, húsvétkor? Az ateizmus nagyobb dicsőségére! Az a rendszer úgy általában persze nem volt polgárbarát – legfeljebb elvtársbarát! –, kereskedelme sem fogyasztóbarát! Inkább elriasztotta a fogyasztót a vásárlástól, mikor beléptünk a kongó üzlethelyiségekbe. De a szükség törvényt bont. Rohamozták a kis falusi vegyeskereskedést is, kiváltképp egyházi ünnepeink előtt, karácsony szenvedején, húsvét nagyszombatján. Mindennek is lennie kellett egy ilyen üzletben, cigarettának és bogsónak, étolajnak és petróleumnak, zsindelyszegnek és inggombnak, illatszernek és lábbelinek, gyermekjátéknak és italnak…

Érkezett a kályha vagy sütőkemence mellől a gazdasszony, vagy szalasztotta a gyermeket, esetleg a férjet, merthogy éppen kiló lisztre, fél kiló cukorra, öt deka szemes borsra, két darab vaníliarúdra, egy pici fahéjra, fél liter ecetre van szükség a háznál, meg egy liter petróleumra a lámpába. Kisebb-nagyobb méretre szabdalt ívpapírból a vásárló szeme láttára pillanatok alatt készültek a ragasztóanyagok nélkül, kézzel formált, különböző méretű papírtasakok, a fordított kúp alakú staniclik, került beléjük, amit kért a vevő, ugyancsak zajlott az italmérés, „közlekedett” a nagyobb edényből, a literes üvegpalackból a kisebbikbe a székely köményes alapanyaga, mert hát egyszerre ugye liter alkoholra, de még ecetre sem tellett sokaknak. A vásárlók többsége aztán csak megszokásból vetett szemet a latolgatásra, illetve a gyors- vagy az óramérlegre, mikor felkerült rá a cukor, a liszt, ugyanúgy a töltögetésre, mikor kimérésre került a megürült, otthonról hozott negyedes- vagy feles üvegbe az ital vagy az ecet. Boltosuk ugyanis fogyasztóbarát hírében állt, de azért akadt néha bizalmatlan és szőrszálhasogatásra hajlamos vásárló, aki körme alá akart nézni a pulton belül állónak… Sok mindenre kapható a fösvény ember. Ha pedig férfi az illető, még annál is többre! Nem hiába illetik az ilyet képszerű és érzékletes, plasztikus kifejezéssel – markab.szónak.

Szóval áll a zsúfolt üzlethelyiségben a pulton kívül az atyafi, s nézi – mondhatnám, már szeme is fájhat az erős nézésbe! –, belekerül-e a saját feles üvegébe a literesben lévő fél liternyi ecet. Hogy, hogy nem, a kis üveg megtelik, a nagyban viszont marad még egy-két korty savanyú lé. Megrövidítve érzi magát a zsugori, igen kezdi sajnálni a dolgot, s lehet, még félliteresére is neheztel. Hogy a csudába ilyen kicsi?! Számon is kéri rögtön az üzletvezetőtől:

– S maga most mit csinál a maradék ecettel, bótos úr?

– Én amondó lennék, húzzon egy jót az üvegéből, hogy aztán tölthessem bele innen mind a maradékot!

Jót húzni ezúttal nem volt kedve az illetőnek, még megszólalni se, csak elhúzni a helyszínről, de minél hamarabb…