Földi s mennyei dolgokról…

A falusi templomok ülésrendjében is megmutatkozott a híveknek a társadalomban elfoglalt helye. Még a vallásüldöző ún. népi demokráciák évtizedeiben is tiszteletben tartották egy-egy régi s az egyházközséget támogató előkelő család kiváltságát. Emellett a helyi közösség szelíd lelkű, a munkának és imádságnak élő tagjai is a templomban általában a megszokott helyüket használhatták. Ezek a hívek napi rendszerességgel jártak templomba, s járultak szent áldozáshoz. Buzgó vallásos életet éltek, függetlenül a külső körülmények alakulásától, netán kényszerétől.

Mert az kényszer volt a javából, ami országos szinten a kommunista hatalomátvétel után zajlott. Többek között a vallásos irodalom kiadását és terjesztését is szinte teljességgel betiltották. A katolikusok számára például a nagy nyilvánosságnak szóló kiadványok közül egyedül az évente a gyulafehérvári püspökség által kiadott római katolikus falinaptár volt engedélyezve, amelynek terjesztését a plébániák bonyolították le. Elképzelhető, hogy mekkora volt Bori néni öröme, amikor a falusi postás vitte a hírt, hogy Mennyei Tükör címmel újság fog megjelenni az újonnan alakult Kovászna megyében!

A lapok és folyóiratok megrendelésének és terjesztésének lebonyolítása is, ugye, évtizedeken keresztül az állam kizárólagos joga volt. A nyugdíj kézbesítésekor tehát közölte a postás a nagyothalló Bori nénivel is, hogy meg fog jelenni a Megyei Tükör, s az újságra máris elő lehet fizetni. Mint bármely buzgó katolikus tette volna akkor, hősünk is – aki különben értelmiségi családból származott, apja, János deák a falu kántortanítója volt, testvérbátyja pedig megbecsült tanítóember – tüstént rávágta:

– Hát hogyne fizetnék elő, fiam a Mennyei Tükörre!

Ami pedig a külső körülmények helyi vonatkozását illeti, nem tagadható, hogy esetenként a közvélemény is hol így, hol úgy viszonyult a közösség egyes tagjainak buzgó vallásosságához. Egyik-másik éppenséggel szelíd humorizálás célpontjává vált. Az egykori kisfiú előtt is elhangzott felnőttek tréfaűző társalkodása során, hogy egy magányosan élő idős varrónő lenne a mennyei tyúk, míg az ugyancsak egyedül élő idős földműves férfiember a mennyei kakas. Meg se gondolták ama felnőttek, hogy a kisgyermek, aki bejáratos volt a varrónőhöz, alkalomadtán „tájékoztatja” az érintettet, nagy komolyan elmondva, hogy hát ebben a faluban Brigitta néni a mennyei tyúk, Imre bácsi pedig a mennyei kakas…