Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Járok bizony egyik dombról a másikra, majdnem úgy, mint a népdalban, csak furulyám meg bőrdudám nincs, amit elővennék jó szívvel, és fújnám belé a világba a valót, az idevalóknak. Sebaj. Minderről el lehet gondolkodnom a Kolcza Kertben meghallgatott népdalestről ballagva. A nóták, balladák igazak, ha hangszóróhoz vagy egy kupa borhoz jutnak.
Ez a Kórház utca is balladás. Az Erős János (baráti neve Tatuci volt) egykori tanár úrék házikója is emlék. Tatuci tanár urat a közszeretet kísérte el a börtönig, s onnan vagy hét év után vissza. Hol a haza, hazám, anyám, apám? – kérdezem, megállván az egykor Strömpel doktor úrék lakta ház előtt… Itt Zsehránszki (Zseka szerkesztő) albérelt egy szobát. Bokroslag jönnek velem az emlékek végig a Kórház utcán befelé. Lapos utcanév ez. Itt balra áll tavaly óta Dávid Ferenc unitárius vallásalapító szobra, de hát nálunk a világ nem így megyen útkereszteléskor. És megint az est egyik dala dobbant: Varjúsereg lepte be az egész tájat,/ odahaza gyász borít be minden székely házat…
Mi történik ott a rácsok mögött némán élő templom körül? Csak nem bontják? Ó, menjen el tanár bácsi, maga örökkétig a rosszra gondol – így egykor a háziasszonyom. Fölismerem az egyik kerítésfestőt, Bedő András nyug. mérnök úr, a másik egy az egyben az unitárius egyház sepsiszentgyörgyi gondnoka. Beöltözve, akár Strömpel doktor egykor, érzékeny kézzel, ecsettel festik a templom kerítését csillogó, friss feketére. Bedő mérnök túl a 80-on, Gazdag Géza gondnok innen azon. Barátok. Nem, most ők több mint barátaim. A hívek közül kettő, két fő, két tisztelt híve a Háznak. És mázolják a templom kerítését.
Tévedés kizárva. Géza amonnan nevet felém, Bedő mérnök kéznyújtásnyi távolságra. Egyetlen varjú a közelben nincs, a hívek százfelé dolgoznak, de valakik végzik itt is a soron levő munkát, túl mindeneken. Jaj, egek, szinte azt írtam, hogy soros… Diplomák, mérnöki egyetem, ilyesmi nem kerül szóba. Derűsen végzik a dolgot, adnának nekem is talán egy mázolót, de marad a derű. És bennem is a balladás székely hangulat, hogy fölemeli a jó Isten az arra való népet…