Fontos lépés

Jelképeink a nemzeti jelleg, érzelem és tudat tárgyi megjelenítései, az együvé tartozás kifejezésének nélkülözhetetlen elemei. A nyelv és kultúra mellett önazonosságunk fő meghatározói. Emlékeket őrző ereklyék, amelyek összekötnek minket múltunkkal, őseinkkel, és amik mögé ünnepnapokon, illetve vész esetén felsorakozhatunk.

Sajátos érzések, gondolatok, magatartásformák hordozói.Éppen ezért örvendetes és üdvözlendő, hogy a magát jogvédő szervezetnek tekintő Romániai Magyar Demokrata

Szövetségnek (RMDSZ) múlt heti, Kolozsváron lezajlott kongresszusán végre hivatalosan is kinyilvánították nemzeti hovatartozásunkat, és megjelölték jelképeinket. Így pedig ország és világ számára egyértelművé tették, hogy az erdélyi magyarság a magyar nemzet szerves részét képezi. Hogy a sajátjának tekinti annak színeit, valamint himnuszát – a székely zászlóval és himnusszal egyetemben.

Fontos lépés ez közösségünk érdekében, mert nemzetközi vonatkozásban csak az létezik, akiről tudnak, és jelképeink nyílt felvállalása látványosan szolgálja ezt a célt. Nem véletlen, hogy a kommunista diktatúrában főbenjáró bűnnek tekintették és tűzzel-vassal üldözték a használatukat. Hiszen így könnyedén el tudták hitetni a történelmi múltat kevésbé ismerő Nyugattal, hogy mi magyarul beszélő románok vagyunk. Ugyanakkor a hazai köztudatba is sikeresen betáplálták ezt a képtelenséget, olyannyira, hogy még ma is szép számban akadnak, akik elmagyarosított románnak tartanak bennünket.

Sajnálatos módon a magyarellenes hangvételük miatt hírhedté vált román pártok támadása ezúttal sem maradt el. Vezetőik egymást túllicitálva ugrottak az RMDSZ torkának a nemzeti jelképekre vonatkozó kongresszusi határozat meghozatala miatt. Különben várható volt, hogy jövőbe mutató elképzelések híján tőlük továbbra is csak a magyar kártya kijátszására futja. Hogy magyar veszéllyel riogatva próbálnak maguknak híveket toborozni. De reméljük, már nem sokáig, mert nyiladozó szemű választóik hamarosan a történelem süllyesztőjébe küldik őket. Nekünk pedig az a feladatunk és kötelességünk, hogy büszkén használjuk jelképeinket.