Fontos megőrizni az emléküket!

Október 6. a nemzeti gyász napja minden magyar érzelmű ember számára, mert a bosszút lihegő, vérszomjas bécsi udvar ezen a napon végeztette ki Aradon az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc tizenkét honvéd tábornokát és egy ezredesét. Ugyanakkor Pesten életét vette gróf Batthyány Lajosnak, az első független felelős magyar kormány miniszterelnökének. Az osztrák haditörvényszék elé állított magas rangú tiszteket és politikust fegyveres lázadás és felségárulás vádjával állították hadbíróság elé.

Utólag is kimondható az ellenük folytatott eljárás koncepciós volta, hiszen az uralkodó által megtorlással megbízott és szabad kezet kapott Haynau táborszernagy már a tárgyalások előtt döntött a halálos ítéletekről. Ráadásul ezek jogilag is megalapozatlanok voltak, mert Ferencz József akkor még nem volt Magyarország legitim királya, és V. Ferdinánd törvénytelenül oszlatta fel a magyar országgyűlést 1848 októberében.

Nem az első, és sajnos nem is az utolsó eset az emberiség történelmében, hogy valakik ártatlanul a hatalom packázásainak áldozataivá válnak, és velük együtt az igazság is. Koncepciós perek már az ókorban is folytak, és ne feledjük, hogy a Megváltó is egy ilyen kirakateljárás áldozata lett. És a helyzet azóta mit sem változott, az elnyomottak, kizsákmányoltak, elesettek érdekében szót emelőket keresztre feszítik, karóba húzzák, kerékbe törik, lenyakazzák, felakasztják, agyonlövik.

Mindezek ellenére azonban folyamatosan akadtak, akik szembeszálltak a zsarnoksággal, nemet mondtak az önkényuralomnak, és vállalták az akár fizikai megsemmisítéssel is járó üldöztetést. Az értelmes és saját akarattal rendelkező mivoltunkból fakadó szabadságszomjat, igazságérzetet, méltóságteljes élet utáni vágyat ugyanis nem lehet börtönbe zárni, vagy kivégezni, csak a hordozóját. Az igény viszont elpusztíthatatlan, ha van, aki táplálja, akkor emberről emberre, nemzedékről nemzedékre száll. Ezért fontos megőrizni a mindenkori ellenállók, szembeszegülők, hangjukat felemelők szellemi nagyságának, magatartásának, tetteinek az emlékét. <<