Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nyolcvanéves kolozsvári nagynéni gázkályhát cserélt, sehol egy rokon száz kilométeren belül, egymaga tárgyal az üzlettel, megnyugtatják, ki fogják szállítani az árut, mert huszonegyedik századi, sőt, fogyasztói piacgazdasághoz méltó a vevői kiszolgálás náluk. Aggodalmai nem csitulnak, egy életen át különbnél különb szólamokkal etették nemzedékét, hol ilyen, hol olyan gyönyörűségeket ígérve, érthető, hogy nyugtalan társtalanságában a rémhírek felfokozzák félelmeit, a létbiztonságról alkotott véleményét jól tükrözi a három zár, melyet bejárati ajtajára szereltetett, mikor nyugdíjba ment.
Nos, szól a telefon, az üzlet részéről keresi a szállító, ő véletlenül egy magyar szót is használ válaszában, mire megfagy a levegő. Mit merészelt mondani? — kérdi az érces férfihang. Kikéri magának a magyar szót, mert ő nem akárki, hanem vegye tudomású, hogy ortodox és igazhitű stb. Nem sorolom. Elég az hozzá, elhangzik, hogy aki román kenyeret eszik, az beszéljen ennek megfelelően, s kímélje a többségi füleket illetlen beszédétől.
A mama lenyeli a megaláztatást, elvégre mit tehetne, s a pasas azzal zárja a kioktatást: vegye tudomásul, ha a régi gázkályha nem lesz leszerelve és kitéve az ajtó elé, nem hajlandó elszállítani. A nagynéni rémületében végigjárja a tömbházat, akad egy jótét lélek a hatodik emeleten, aki kisegíti. Pedig a leszerelés ára nyilván benne volt az árban.
A rémtörténetnek, a zsaroló szolgáltatók históriájának nincs vége. A kiszállt gázszerelő, miután meggyőződött róla, kiszolgáltatott idős nőről van szó, azzal kezdi, rá sem teszi a kezét semmire, ha nem kap 600 lejt a munkáért. Nyugdíjasról van szó, aki persze a nyugtát hiába kéri…
Szülővárosomat, de nemcsak azt, pénzsóvár nyerészkedők lepték el, akik lelkiismeretlenül megzsarolnak bárkit, aki nem tud ellenállni, s akik ráadásul erdélyi együttélést Funar Gyurkától tanultak, s úgy látszik, garázdálkodhatnak kedvük szerint a nagy szabadságban. Sajátos fogyasztói társadalmunk az embert és az emberséget fogyasztja éppen gőzerővel… Ki és hogyan állítja le?