Fordulatra várva V.

A ma tévében és politikában bőven tenyésző többségi előítéletek és burjánzó tévtanok, elfogultságok leküzdése nélkül persze nem fog sikerülni a teljesértékű emberi és magyar létezés feltételeinek biztosítása Romániában. No de javult-e a magyarság megítélése a román közvélemény szemében, miután két és fél évtizedig a kis lépések politikáját követve ott ültek képviselőink a parlament mindkét házában?

Be kell ismerni, nem sokat, sőt talán egyáltalában nem. Már csak ezért is váltani kellene. Mi több, valóságos politikai prostitúcióval vádolták meg az RMDSZ-t, mint olyan szervezetet, mely minden kormányban ott volt, mindenkivel ágyba bújt a román pártok közül, s a hatalomért mindenre képes volt. Holott minden azon múlik, milyen feltételeket szabunk a támogatásért cserébe, s azokból mennyi teljesül. Egy kisebbségnek totális ellenzékbe vonulnia, ha nem muszáj, sosem tanácsos különben. Én nem hibáztatnám ezért az ilyen politikai szerepvállalást, legfeljebb annak stílusán kellene változtatni. Ráadásul más a napi közéleti politizálás akár kormányban is, és más a nemzetépítés stratégiája. A legfőbb baj eddig az volt, hogy ez utóbbi alárendelődött az előbbinek, s ez vonta maga után a vádat, hogy egy tál lencséért a jövőnket adtuk/adták el.

A lökés belülről is érkezhet, de geopolitikai súlyú váltások várhatók a nagyvilágban, szűkebb kelet-európai világunkban nemkülönben. A nagyhatalmak, a másod és harmadrangú erőközpontok is új alkukat kötnek majd, átstrukturálódnak a régiókon belüli viszonyulások. Országunk, benne Erdély és a Székelyföld új lehetőségekhez jut, régi kényszerei lazulnak, mások most erősödnek fel. Az RMDSZ bel- és külföldi partneri köre bővülhet, az anyaország fele nyitnia kell, ennek előszelét már érezni, alighanem egy húszéves, szűkös időszak lezárul, és nagyobb mozgástér nyílik meg a nemzetépítés előtt is, melyről 1992 után úgyszólván lemondani kényszerült. Az a pártszerű működés, amit amolyan kényszerzubbonyként adtak rá, maholnap levethető lesz. Egy kisebbségi érdekvédelmi szövetséget nem szabad párttá lefokozni, jóval több annál, állami pótléka az állammal nem rendelkező nemzetrésznek. Erdély egy megmaradt népe kér itt magának méltó egyéni és közösségi életlehetőséget, neki kedvező új közigazgatási, fejlesztési régiós formákat, amelyeknek mind az önrendelkezés elviekben kidolgozott feltételeihez kell minket közelebb vinniük.