Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ha nem bukkanok egy magyarországi kormánypárti újságcikkre, elmulasztom a történelmi pillanatot, hogy százötven éve született Lenin. Tudjátok, az, aki „élt, él, és élni fog” – a szobrocskái elé helyezett felirat szerint. Miféle szobrocskák? Hát minden díszteremben, iskolában, kórházban, klubban, óvodában és a többi. Ja, ne felejtsem el hozzátenni: úgy ötvenöt–hatvan évvel ezelőtt.
Az említett újságcikk egy-kettő elintézi az oroszországi nagy forradalom vezetőjét – terrorista, hazaáruló, primitív. Szerintem ez a leegyszerűsítés primitív. Persze, mi átéltük a reálkommunizmus borzalmait, de Lenin nem a semmiből pottyant a népek fejére. És hogy miként győzhetett meg milliókat? Tessék félretenni az előítéleteket, és olvasni. Nem Marxot, nem, hanem Dosztojevszkijt és Tolsztojt, miként vélekedtek ők a gyomorforgató kizsákmányolásról – más szót nem találok és nem is keresek.
Érdekes módon, ugyancsak százötven éve születtek Rosa Luxemburg és Simó Géza. Meggyőződéses – hangsúlyozom, meggyőződéses – kommunisták. R. Luxemburg valóban osztályok közötti egyenlőséget akart és egyéni szabadságjogokat. „Az igazi szabadság mindig a másként gondolkodók szabadsága” – írta. Felemelte szavát a világháború ellen. (Vajon nem a magukat keresztényeknek valló emberek kötelessége lett volna? Miért zengtek Te Deumokat inkább az „ellenség” felkoncolásáért?)
Simó Géza pedig (akinek a nevét a marosvásárhelyi bútorgyár csak a hatvanas évekig viselhette, aztán Augusztus 23-at csináltak belőle, mert csak Ceaușescu lehetett hős) mindenki jogait felkaroló népnevelő volt, akit a román királyi Sziguránca ütött-vert, mégsem adta fel egy igazságosabb világba vetett hitét. Szerencséjére 1946-ban meghalt, nem látta meg a vörös Döbrögik karikatúra-szocializmusát.
És szóljon végül nálam ékesebben egy ugyancsak meggyőződéses marxista német költő a mindenek hiábavalóságáról, Sztálin halála után:
Ha a nélkülözhetetlen férfiú összevonja szemöldökét,/ Meginog két világbirodalom./ Ha a nélkülözhetetlen férfiú meghal,/ A világ körülnéz, mint az anya, ki nem tud tejet adni a fiának./ Ha a nélkülözhetetlen férfiú egy héttel halála után visszatérne,/ Nem lelnének számára az egész birodalomban egy portási állást. (Bertolt Brecht: Egy hatalmas államférfi megbetegedésének hírére)