Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A nyár vége mintha bizonygatni akarná jó viszonyunkat, ömleszti égi aranyait egész Erdélyre. Szelíden szól egy harang is azt tagolván, egyetlen giling-galangja nem szólt ellenünk ez esztendőben. Magunk is csak készültségben, ugyanis Magyarországnak Törökországgal kellett megküzdenie.
Ez az egyszerű, bővített mondat a középkor süvöltő viharait plakátolja a mába elém, miközben érvelgetünk a labdarúgócsapat javára, soroljuk a „tulajdonképpen” fogalom javára, miért nem tudjuk gyűlölni a törököket ma, micsoda küzdelmek a középkorban, Szulejmánék, Veli bégek százezrei a magyarok s országunk ellen. Ma pedig sorolom a törököktől átvett szavakat. És nem is szégyelljük ma sem, hogy török szó bizony a báj, a barom egymás mellett, és nem csoda, hogy annyi harc és halál után a boszorkány is meghúzza magát nálunk; a magyar csapatot hamar fölsoroljuk, föl a búza meg a dara nevét, s az a gödény is, mellé teszem, hogy a gyermek főnevünk is állítólag törökből került hozzánk, aj, s mekkora gyönyörűségbe mindenütt! A gyümölcs is, a kecske, a kender, a keselyű. És fogódzkodom ám, amíg leírom, hogy a turulmadár is török szó. És cseppet sem restelljük itt négyen nyelvészkedvén.
Törökország–Magyarország a világ szeme előtt, és a törökök iránti gyűlöletnek a nyomát sem éreztem, nem észleltem a latolgató társaságban sem, amikor a nyelvészeket is idéztük a múlt s a jelen javára. Amikor Puskásék verték a világ csapatait, igaz volt a mondás már akkor is, hogy kerek a labda, ragyog, akár a mesékben. Hogy kerültünk mi magyarokként itt is, ott is, amott is a gyűlölet parazsára, vétlen s megfogyva? Évszázadok küzdelmei és népek tucatjai voltak ellenfeleink az országalapítás idején. Ma busásan megfizetik azokat, akik gyűlölve fosztogatnak bennünket.
Szelíd két csapat a pázsiton, és csepp gyűlölet se bennünk a törökök iránt. Mérkőzés előtt és után említettem halkan, hogy a Székely Mikó Kollégium egykori diákja, osztálytársunk, Beder Tibor lement Törökországba, megkereste Dél-Anatóliában a négyszáz éve ott élő, egykori magyar rabszolgák utódait. Mindenki magyarnak tartja magát, személyi igazolványukba beírva: nemzetisége magyar. Ilyen is van, emberek, kiáltom bele a nemzeti gyűlölködés szemetesébe a megnyert mérkőzés után.