Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Vasárnap este az I. ligás futballrangadón a bukaresti edző szívrohamot kapott. Borzalmas volt nézni a rohangáló mentőket, a szinte síró, imádkozó játékosokat. Normális körülmények közepette ilyenkor a meccset le kell fújni, de Kovács István, az egyik legjobb játékvezető nem merte ezt megtenni, ismerve a dinamós „szurkolók”keménymagját – minthogy szétverjék a stadiont és a környéket, amolyan Băsescu-féle „erkölcstelen megoldással”, hosszú megszakítás után a folytatás mellett döntött.
Úgy tűnik, Eugen Neagoe túlélte. Nem úgy, mint Fehér Miklós, aki a Benfica színeiben a pályán halt meg, ország-világ szeme láttára. Vagy Cătălin Hâldan, a csupaszív dinamós csapatkapitány. Marc Vivien-Foé Kamerunból Angliába szerződött, és a Manchester City-ig vitte a tehetsége, kemény munkája, majd 28 éves korában, mérkőzés közben perceken belül vége lett. Egy fiatal román tehetség, Ștefan Vrăbioru ugyancsak. Michael Klein – többszörös román válogatott – Németországban, edzés közben. És Kolonics György, a kenus. Két olimpiai és tizenöt világbajnoki aranyérem után edzés, összeesés, halál. Megéri?
Nem szeretnék nyavalygó nosztalgiázó lenni. Tudom, vége az időknek, amikor a marosvásárhelyi fociválogatott Kolozsvárra ment barátságos meccsre, és azután a két csapat együtt sörözött a sétatéri teraszon, majd a vásárhelyi Ligetben flekkeneztek a fiúk a „visszavágó” után. Profi szintű sportot követel a néző és a nagyhatalmú média. A tavaly egy ausztriai, amolyan alpesi legelőn megrendezett nyári felkészítő mérkőzésen a román edző lehívta csapatát a pályáról, mert félelmetesen szikráztak és ropogtak a lábszárcsontok.
A vasárnapi tragédia előrelátható volt. Kedves olvasó, megfigyelte Hagit a pályaszélen hadonászni, ugrálni? Szünetekben és meccsek után az öltözőkbe vezető folyósón alig lehet szétválasztani játékosokat és klubvezetőket. Mert a sport lassan olyan, mint a tengerben úszó jéghegy – a látható egytized sport, a maradék kilenctized pénz, pénz, pénz.
Én, a sportbolond egyre keserűbb szájízzel követem a sporteseményeket. A Rio de Janeiró-i olimpia szervezői még zsebbe dugták a csúszópénzt, a 2022-es foci vébések már öszvérháton vitték az aranyat, mint Sába királynője. Nem baj, kocogni ingyen is lehet, s majd elő egy könyvet!