Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ha valaki Sepsiszentgyörgyön, a Kálvin tér közelében jár, olyan életzsibongást hall, amely elsősorban nem vakációs időszak kezdetére illik, hanem az osztályokból szünetre való kiáramlás velejárója.
Igen, most már a templomok környéke is megtelik rohangáló, kiabáló, játszadozó fiúkkal és lányokkal, de ez a vártemplom körüli nevetős zaj másról szól: az egyház is teljes mellszélességgel beszállt a vakációztatásokba, s hogy mennyire igazuk van, annak igazolására elég, ha két óra körül szembemegyünk az éppen hazaszéledő szülő-, nagyszülő- és gyereksereggel. S a gyerekseregben tizenöt évestől lefelé minden korosztályt képviselnek, ugyanis még karon ülő kisbabák is ott ujjonganak, én a zenélésre tévedtem be a nagyterembe, s állítom, nincs olyan koncert, ahol boldogabb arcokat lehet látni, mint itt. Pedig ott jártamkor a zenekarból csak az egyik lelkész és az énekvezér diktálta a hangulatot, mert zenéjükre, éneklésükre megannyi torokból felhangzó segítség sietett.
És megtudtam azt is, hogy bizony itt naponta kétszáznál is több gyerek jelentkezik be reggel, névsort is írnak, s hiányzó nemigen van.
A játék mellett sok egyébre is sort kerítenek a szakemberek és önkéntes besegítők, akiknek legtöbbje korábban vagy frissen konfirmált fiatal, még diák vagy már érettségizett. Ők is vannak pár tucatnyian, mert végeredményben mindenben benne vannak, a programtervezésben, programok levezetésében, etetésben, szórakoztatásban.
Örömmel vettük azt is tudomásul, a vakáció idején is nyitva maradnak az iskolaudvarok, ahol nem csupán az odajáró, de más városrészről érkezők is rúghatják a labdát, hintázhatnak, csintalankodhatnak. Egy dolgot viszont ne feledjünk: ennek a nagy szabadságnak néha rossz szájíze is marad: rongált kerítés, törött pad, bezúzott ablaküveg. Talán érdemes lenne elgondolni valami rendszert, rendszerességet, játékirányítást, ötletes kezdeményezéseket. Ehhez azonban nem elég a kapusra bízni az egészet, hanem – állítom! –megérné fizetésért olyan pedagógusokat felkérni a közreműködésre, akiknek jelenléte nem csupán a fegyelmezésben, felügyeletben mutatkoznék meg, hanem a játszás irányításában is. Talán lehetne akár beszélgetést kezdeményezni arról, hogy hol, milyen lehetőségeket kínál a felszabadult iskolaudvar.