Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Az utóbbi időben egyre érzékenyebben figyelem, a körülöttem lévők hogyan beszélnek velem vagy mással. És ez egyre inkább aggaszt. Annyira fukarok vagyunk a kedves, pozitív, támogató szavakkal, mintha elvenne belőlünk valamit azok használata.
Nyilván, kell néha a kritika. Ha valami nagyon nem tetszik a másik viselkedésében, és az kihat életünkre, akkor el kell mondani, mert nem egy végtelen szemetesláda a lelkünk, ahová minden gondunkat csak bedobáljuk, és gyűjtjük ott évekig. Viszont néhányszor nem ártana gondolkodni, mielőtt rázúdítjuk a másikra nyers, negatív véleményünket.
Biztosan találnék rá szakirodalmat, amely azt boncolgatja, hogyan hat a negatívizmus az emberekre, de nem kell ahhoz könyv, hogy elképzeljük: ha egy gyerek zsenge éveiben azt hallja szüleitől, hogy „hülye vagy!”, több mint valószínű, el fogja hinni magáról, hogy ő bizony az. Aztán amikor felnő, és céltalanul teng-leng a világban, jön a második fokozat: „mondtam én, hülye vagy, nem vagy képes semmire az életben!” De miként is lenne képes bármire, mikor a belső hang a fejében nem tud mást súgni neki, minthogy ne fogjon hozzá semmihez, úgy sem sikerül, hiszen hülye.
Tehát igen, a szavaknak igenis súlya van, akármennyire elcsépeltnek hangzik is ez. Ha azt hiszed, jót teszel azzal, ha elmondod gyermekednek, férjednek, feleségednek, barátnődnek, szomszédodnak, hogy igazából te tudtad, hogy neki úgy sem fog összejönni valami, te érezted, és közben elégedett mosoly ül arcodra, hogy milyen okos is vagy, hát megsúgom: senkinek egy fitying jót nem teszel ezzel. Valamilyen oknál fogva társadalmunkra jellemző, hogy csak a rosszat keressük, azt boncolgatjuk, azzal álcázva, hogy csupán nevelő szándék vezérel. Ahogyan az iskolában a felmérő lapon csak a rosszat jelölik pirossal, feleléskor csak a rossz választ ecsetelik, úgy otthon a négy fal között is csak a balul elsült dolgokra helyezik a hangsúlyt, kerekítik napokig.
Miért olyan nehéz kimondani, hogy „jó vagy”, és elhallgatni, hogy „milyen rosszul csinálod”?
Bartok Barbara
Azért mert igy vagyunk beállitva. Dögöljön meg a másik kecskéje is.