Hacsek és Sajó időt jósol

– Szép esténk van, Hacsek!

– Maga az új meteorológus, Sajókám?

– Úgy nézek én ki?

– Hát nincs valami jó alakja…

– Mi baja az én alakommal?

– Nem elég hosszú a lába.

– És az miért lenne baj?

– Mert Margit napján zuhogott.

– Mi köze annak a lábamhoz?

– Hát, ha nő lenne, a bugyiját negyven napig nyaldosná a patak.

– Mindig hülyeségen töri a fejét!

– Apropó, a maga feje fénylik, olyan kopasz.

– Az csak a sok tudomány jele.

– Igen, de reávetülne a térképen a golfra.

– Nehogy már teliholdnak nézzen!

– Nem állítom, hogy teli van, csak azt, hogy kopasz.

– És az miért lenne baj egy meteorológusnak?

– Mert akkor nincs, amivel jelezze, hogy fúj a passzát.

– Hát, mondjuk, arra jó lenne a szoknya is.

– Az a szűk, ami a lába között ráncolódik?

– Maga vén szatír, örökké ugyanarra gondol!

– Gondolok én a kánikulára is.

– Na ugye, maga is fél a globálistól.

– Hát, ha csóré lesz az időjósnő, nem annyira…

– Maga eddig mintha rólam beszélt volna.

– Jaj, magát addig, remélem, elfújja a szél.

– Legyen szíves, legyen komoly!

– Rendben, akkor jó lesz a miniszoknyás is, önműködő melltartóval.

– Mióta önözzük egymást?

– Na, ugye elcsíptem, maga is közreműködne?

– Hát az én koromban max. egy tájfotót azért beküldenék…

– Na, azt lehetne, de akkorra már a jósnő egymás elé teszi a magassarkút.

– Mondja, maga mindig csak a Dunát nézi?

– Dehogy, a TVR-t is követem.

– Na, látja, azok mindig jobban tudják, honnan fúj a szél!

– Tudom is én… Mindig porral telik meg a szemem.

– Hát, nézze, kérem, rózsaszín szemüveggel!

Török Samu