Hagyományaink és a májusfák

A magyarlakta területek nagy részén a május elsejére virradó éjszaka májusfát állítottak, illetve állítanak manapság is. A hagyomány szerint a május elsejére állított fákat pünkösdkor szedik le. A májusfa, a zöld ág a természet megújulásának szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, vagy akár szerelmi ajándékként is értelmezhető.

Valamikor, középiskolás koromban, a Székely Mikó Kollégium népi együttesének tagjaként május 1-re virradóra körbejártuk az együttes lánytagjait, éjjelizenével kedveskedve nekik… A májusfák beszerzése a legények feladata volt. A leányos ház kapujába állítottuk a sudár, magas, fiatal, zsenge nyárfa-, nyírfa-, fűzfa-májusfát.

Nekünk úgy tanították, hogy a hagyományos májusfát a tornáchoz támasztotta az udvarló. A lány azzal jelezte, hogy jó szívvel veszi az ajándékot, hogy három szál gyufát gyújtott. A legény ottmaradt a májusfára vigyázni, nehogy mások ellopják bosszúból vagy tréfából. Mi iskolás korunkban persze nem tartottuk be ezeket a szokásokat: kaptunk egy pohár pálinkát, s mentünk a legközelebbi leányokhoz.

Utána olvasva megtudtam, hogy a májusfa állítását évszázadok óta tiltják a hatóságok az erdők és tulajdonosaik védelmében, mert a fát általában lopták az erdőről. Biza egy-egy lopott csókért képesek vagyunk zöld fát lopni…

Az én időmben a május elsejei faállítást, zenélésünk után, másnap egy majális követte, ahol a szocializmus építésében jól teljesítő elvtársakat díjazták, hogy ne menjünk templomba, hallgatni azt a „buta papot” aki, május 4-én Flórián napjához, majd Pongrác, Szervác, Bonifác fagyosszentekhez kapcsolódó szokásokra tanított. És ne feledjétek, hogy a néphagyományban Orbánt is a fagyosszentek közé sorolják…

Orbán Barra Gábor, Sepsiszentgyörgy