Három gondolat

*A közvélemény-kutatásokat, felméréseket, „független vizsgálatokat” mindig élvezettel követtem, mert gyakran a szórakoztató műfaj remekműveivel vetekednek. A megrendelőtől (illetve pénzétől) függ az eredmény. Akár a szovjet kérdőív két kérdése: 1. Ki a példaképe? 2. Indokolja meg, miért Lenin!

Egyetlen komoly felmérésre emlékezem: 1990-ben, az első szabad választáskor egy német cég hajszálpontosan megmondta a várható eredményeket. Amikor urnazáráskor bejelentették az adatokat, Câmpeanu és Rațiu csaknem idegrohamot kaptak, csalást ordítottak, szidták a KGB-t, bár csak saccolásról volt szó. Aztán ahány párt rendelt egy közvélemény-kutatást, csillogó eredménnyel jött ki, csak a választóik ezt nem tudták.

A közelmúltban, tessék megfigyelni: amíg a pandémia-hiszti tartott, elhallgattatták azokat, akik a vírus nem természetes eredetét emlegették. Most, a sokmilliárdos üzletek megkötése után Biden elnök kiadja az ukázt, egy hónapon belül derítsék ki, honnan jött a gonosz vírus. Nem 32, max. 31 nap alatt. Fogadjunk, hogy a kínaiakat ültetik a vádlottak padjára! Majd büntetésből kiszorítják a kínai cégeket a nagy üzletekből. A vírus majd mehet a feledés kukájába.

* Több mint egy év telt el, amióta Ludovic Orban miniszterelnök lehazugozta és rémhírterjesztéssel vádolta a PSD-t. Ne riogassanak, ne féljetek, kedves nyugdíjasok, a 40 százalékos nyugdíjemelés (amit mindenki megszavazott) benne van a költségvetésben, pénz is van. Aztán barátja és utódja, Cîțu kijelentette: szó sem lehet, pénz nincs. Ki hazudott, mikor hazudott? Mindenesetre én nem érezném jól magam hazugok között.

* Hat éve már, hogy elment Magyari Lajos. Hat év? Örökkévalóságnak tűnik. Ki olvassa ma Magyarit? Hát Csoórit? Kereszturyt? Ne álltassuk magunkat, se őket, a nagyokat. Úgy lemaradnak emlékezetünkből, mint a borravaló. Akinek van ideje, és bírja a gyomra, nézze meg, milyen szövegek szerepelnek a (magyar) államilag pénzelt irodalmi lapokban. Agyondíjazott kocsmai szennyáradatok.

„Beváltatlan álmom minek fájjon? …A test már vészt csenget, / de élek. Most a magam dolga minden, / nem hagyakozom, magamért nem remélek. Ti se szerkesszetek belőlem / szakállas példabeszédet. “

De, szerkesztünk. Ott a neve semmitmondó szónoklatokban, a többi olvasatlan nagy elhunyt között.