Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Hát ekkora lapáttal?!

Akár a város, a püspökség, egy percig sem vettem komolyan Horváth Alpár égre törekvő, de sárlatyakban megrekedt rágalmait Kovács István unitárius lelkész ellen. Éppen ezért nem hívtam föl a barátomat sem, az egyházgondnokot sem. Korán lehull a gyümölcs férgese. Belenéztem kémények között mindabba, amit tudtam Kovács Istvánról, miért is szoktam járni az ő templomába is megnyugodni, szavait hallgatván, noha református vagyok. És most ez a szennyár ellene… Egy picit sajnálom a papot s a barátomat, ám nem féltem.

Egy „ügyemet” Horváth Alpár Szilamérral – a 70-es évek végén még az is volt – azért meg kell említenem. A Megyei Tükör szerkesztője voltam akkoriban, megjelent a fiatalember, név szerint engem keresett. Leültettem, mondotta, kéziratokat hozott. Elolvastam a verseket, nem is voltak rosszak, egyet elvettem és közöltük a lapban. Sok sikert kívántam neki, utolsó éves egyetemistának. Igen óvatosan azt is mondtam, a Szilamér név a majdani költő pályatársak számára esetleg gúnyolódás tárgya lehet.

Eltelt valamennyi idő, hozott ismét kéziratot, akkor már egy tárcanovellát. Hü dejó, gondoltam akkor –, közöljük, közöltük. Fizettük azt is, meg se bántuk. Igen ám, de egy hét múltán a postaládámban találtam a Reformátusok Lapja régebbi számát, abban a tárcanovellát, amelyet Horváth Alpár onnan kimásolt és én közöltem. Pár sorban tudattam az olvasókkal az esetet, a plágiumot. Ezzel megszűnt kapcsolatunk a tettessel.

Hogyan s miért fanyalodott-vetemedett ismét erkölcsi és pénzügyi műugrásba, érthetetlen. Kalapnyi valutáért ígért elhallgatást annak a papnak, akinek még ilyen latyakos időben sem vihetne lábvizet sem. 23 évnyi távollétem meggátolt abban, hogy szerkesztői pályafutását meg botladozását figyelemmel kísérhettem volna. És most fiatalkori tévedésére rátesz még…, de hát ekkora lapáttal! Legyenek hozzá irgalmasok az istenek, és a rágalomhalmaz láttán ámuljanak a jogi szakértők. És hadd vegyem Jób könyvéből a megnyugtató figyelmeztetőt: Napjaim miatt nem korhol az én szívem. (Jób könyve, 27.6.)

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás