Hátrányos megkülönböztetés

A koronavírus-járvány miatt két hónap késéssel és képzetes térben került sor október 12–18. között az immár XVIII. alkalommal megrendezett Marosfői Nyári Szabadegyetem Románok száz évvel a Nagy Egyesülés nemzetközi elismerése után témában meghirdetett előadásaira. A cím már önmagában is megtévesztő, és nem fedi a szervezők szándékát, hiszen amint a rendezvény általuk közzétett programja is tükrözi, tulajdonképpen a Kovászna, Hargita és Maros megyében élő románok helyzetét elemezték. És azt is hozzá kell tennünk, hogy több szempontból a valóságtól teljesen elrugaszkodott módon.

Állításunkat a megnyitón személyes résztvevő Ioan Lăcătușu, a Sepsiszentgyörgyön működő Kovászna–Hargita Európai Tanulmányi Központ tudományos igazgatójának beszéde is alátámasztja. Hiszen a magyarellenességéről elhíresült „szakember” a szabadegyetem történetét felidézve rámutatott, hogy létrehozásával a Kovászna és Hargita megyében élő románokat fenyegető peremre szorítás és hátrányos megkülönböztetés, valamint a Dél-Kelet-Erdélyben létrejöhető etnikai „enklávé” (beékelt állam) veszélyére akarták a közvélemény figyelmét ráirányítani. Ugyanakkor szerinte a két megyében a román kulturális intézményeket és rendezvényeket is hátrányos megkülönböztetés éri, mert nem kapnak elegendő anyagi támogatást.

Mindezek ismeretében megállapíthatjuk, hogy Ioan Lăcătușu újra elferdíti a valóságot, és félretájékoztatja a nemzettársait, mert kijelentései nem állják ki az igazság próbáját. Kovászna Megye Tanácsa például 25%-nyi, tehát a számarányuknál nagyobb mértékű támogatást biztosít megpályázható kulturális alapjából az itt élő románoknak. Ráadásul a képviselőik és tisztségviselőik által meghatározott módon rendelkezhetnek ezzel az összeggel, egyetlen megkötést csak a törvényes és rendeltetésszerű felhasználása jelent. És meggyőződésünk szerint Hargita megyében is ez a gyakorlat.

Mi a magunk során elégedettek lennénk, ha Bukarest hasonlóan viszonyulna az erdélyi magyarsághoz, és ez a székely megyékben a jövedelmek szintjén, valamint az állami intézményekben és fegyveres testületekben való jelenlétünkben is megmutatkozna. Jelenleg ugyanis egyik tekintetben sem érvényesülnek a jogos elvárásaink, és ez már valóban hátrányos megkülönböztetés.