Hazudnak élőknek voltakat

Lapos szögben éri valamelyes szórt fény az egyik legújabb európai rémszövetséget, ezért árnyékos ma is az általa hozott törvény és környéke.

Ellenünk, a magyar nemzet és a magyar nyelv ellen csikorgatják ismét ugyancsak hézagos fogsorukat az Európai Unióban mellüket döngető ellenségeink. Egész egyszerűen megtagadták támogatni a tagállamok (!) kisebbségi nagy nyomorúságba taszított nemzetrészeinek folyamodványát az anyanyelv, a maguk ősi nyelve használatában. Százezrek nem nevezhetik a maguk nyelvén az anyát, kenyérnek a kenyeret, gyilkosnak azt, aki gyilkol.

Egek, miféle Unióba lépett be(le) Magyarország 2004-ben?! Hányszor és mennyi szennyesét mosta annak a szervezetnek, mely most ismét üt, vág maga körül, ha magyar szót hall a magyar nemzetről, országról? A magyar folyamodványt, melyben a nemzeti kisebbségek nyelvének és lételemének megtartását, annak támogatását kérte a magyar tagállam! – az Európai Unió tovavetette a szemétre. Ettől, attól a naptól Isten számába vetve a nyelv, amelyen beszélünk, írunk, elsőbbsége mindenben annak a Trianonban vagy melyik másik pokolban csúcsra hányt országnak van, ahol a magyarság és a hozzá hasonló sorsú nép élni kénytelen… Eme három pontom itt a „s a többit” jelenti, mindazt, amit naponta kényszerűségben kénytelenek vagyunk meg- és túlélni.

Az Európai Unió, valamint annak Parlamentje ismét kimutatta foga fehérjét, azt vicsorgásnak tekinti minden tagország, amelynek nemzetrésze a miénkhez hasonló sorsban bujdokol. Ez van Európában, emberek. Ez is. 1920-ban egy félkarú, frissen román tanító mogyorófa vesszővel mért körmöst, fenekelt fiúkat, kislányokat, ha Maréfalván, a székely faluban magyarul szólalt az iskolában vagy annak udvarán. Ordítanám ezt az EU felé, de amott magas a kerítés, szamárbőgésnek veszik a zokszót.

Balkáni, másmilyen országhoz csapódott s elnyomott nemzeti kisebbségiek imáira figyeljünk magunk is emitt, ahol őseink anyanyelvén imázunk érettük is fennhangon, míg nem vernek újólag szájon. Európa mostani „hét vezérei” nyálkás magasságban ítélnek élőket, s hazudnak voltakat pénzért – pénzért ellenünk.