Helyben maradunk

Annyi mindent fognak az öregekre, panaszolta nagyanyánk annak idején. Mert mindennek megvan az ideje, akár a szalmakalapnak. Az öregeket bástyákként vették körül mindig az igazságok, és nem is akármilyenek, hanem az igazak ivadékainak örök igazságai.

Nannyó, aki nagyanyó volt kilencven esztendeig, ölébe rántotta egy alkalommal a saját vejét, apámat, s úgy kérdezte a dédelgetett bébitől: na, mi is lett volna véletek, ha mi vénekül nem lettünk volna itt idejében, már hogy annak idején!

Itt koslat körülöttünk ez a nyamvadt koronavírus, nem hagy nyugton elkerülnünk őt a nagy életzuhatagban. Szemébe kell vetnünk, hogy itt minálunk ugyan még egy nyamvadt védőmaszk se jut, de az igazságtól úgy menekülnek a kórságok, mint ördög a kereszttől. Aki nem hiszi, járjon utána a mai öregeknél, lám, mire megyen nyolcvan, kilencven esztendő igazsága ellenében a pletyka várfokán. A halál legnagyobb híve a gyáva lopakodók védördöge, mely menekül a tiszta havazás elől is. Isten bizony, még a román államelnök, Iohannis is meghatott, ahogy óvta a mieinket s az övéit e nagy riadalomban, akik ellen ugyan nem keveset vétett.

Lehet, éppen most csap agyon a koronás átok, amikor kimondom, hogy cseppnyi elégedettség is van bennem, mert nem szalad ám szerte szét az én maradék nemzetem, nem megyünk világgá maszkok híján s gyáván, mert a földön mindenütt jelen a koronás átok, ha nem is fog az emberi mindenségen egyszer s mindenkorra. Maradunk, babám!

Ha több nem is, de annyi kenyerünk maradt hitünkből s a múltunkból, amivel fejbe dobhatjuk, akik kővel dobálóznak a pimasz potya pletyka újságpapírból préselt várfokán.

A vírusok nem válogatósok, de azt kellő szemléltetéssel állíthatom, kerülik azt a portát, amelynek nem szemetes az eleje, udvara. A faragott székely kapu kimondottan riasztja őket. Megnyugtatólag mondom ezt, a jövőre tekintve. Valamikor azt is Csehétfalván ötölték ki tán, hogy a tisztaság fél egészség. Vagy tán egészen az.

A léhaság a gyászt is meggyalázza.